Nem vagyok lábtörlő, még ha valaki annak is néz.
Mi a funkciója egy lábtörlőnek? Elmondom. A lábtörlőnek smirgli-funkciója van, egyszerűen használjuk. Adott egy cipő és egy lábtörlő. Egy használati tárgy, szövetdarab. Arra van, hogy a mocskos-saras lábadat megtöröld és úgy menj be a saját lakásodba, vagy bárhova. Tisztán.
Nos. Az van, hogy egyre többen jogot formálnak arra, hogy az emberekkel is így bánjanak. Elmondom, hogy nem oké az, hogy valaki lábtörlőnek néz. Nem oké, ha bajod van a világgal, akkor egy másik embert sebesítesz meg, nem oké, ha nem vagy tisztában magaddal és a fájdalmaddal, akkor
olyan embert bántasz meg, aki a legközelebb van.
Nem oké, hogy ha irigy vagy, akkor nem magadat monitorozod, hanem a másikban keresed a hibát.
Nem oké, még ha szakmailag értem is, hogy azt bántjuk, akit a legjobban szeretünk. Iszonyatosan nincs rendben az, hogy dühvel reagálunk, mint ahogy az sincs, hogy nem válaszolunk, vagy letiltjuk a másikat egy közösségi portálról. Nem oké, hogy éveken keresztül dühös vagyok másra, mert ez nem normális. Sőt az sem érhető, ha az érzéseimet megosztom, akkor megkérdőjelezi bárki is. Nincs olyan, hogy egy évig fel se veszed a telefont vagy hetek múlva reagálsz egy üzenetre. Nincs olyan, hogy artikulátlanul, agresszívan válaszolsz. Nincs olyan, hogy beszélgetünk többször és
egyszer sem hangzik el a másik szájából, a „hogy vagy”?
Azt gondolom, hogy jogom van onnan elsétálni ahol ezt tapasztalom, jogom van elmondani nyugodt hangon (még ha ez a másikat felettébb idegesíti akkor is), hogy mit gondolok. Jogom van a gondolataimhoz és az érzéseimhez. Jogom van csendben lenni és nem beleszállni olyan vitába, ami nem visz előre. Jogom van egyik fülemen be, másikon kiereszteni a kicsinyes megjegyzéseket. Eldönthetem, hogy kik maradnak meg az életemben, leginkább azok, akik képesek megkérdezni, hogy van a másik.
Hogy miért nem érzem magam lábtörlőnek?
Mert először is, nem vagyok az. Ember vagyok.
Ha valaki a nehézségeit szeretné megosztani, szakemberként segítem, mert ez a hivatásom. Viszont ha valaki egyértelműen a sarát rosszindulattal és dühvel fűszerezve nyilvánítja ki felém, eldöntöm, hogy én mitől lennék boldog és hogyan tudom tisztelni tovább önmagam. Ha szövetdarabnak nézel, gondolkodj el azon, hogy
elsősorban saját magad nem becsülöd.
Pár hónapja az életemben valami megváltozott….szülőként életem legnehezebb harcát vívtam, ami nagy valószínűséggel életem végéig elkísér. Igen, szakmaiság ide vagy oda, megsérültek a szöveteim….megkarcolták a félelmek, az órákon tartó remegés, a kialvatlanság, a pánik. Igen.. sérült vagyok, érzek, sőt hiperszenzitív vagyok,
ember vagyok. De nem vagyok lábtörlő!
—————————————————————————————————————————
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásunk itt olvasható:
Legutóbbi hozzászólások