Nem tudom, hogy a riportalanyomról lehet-e mást mondani, mint hogy ízig-vérig sportoló. Amikor gyermekként már mindent alárendelünk egy céléért – ami másnak felfoghatatlan -, már elrendeltetett a sorsunk. Réka már gyerekként szembesült azzal, hogy bármily nemes is a cél, az áldozattal jár…. Végtelen tisztelet jár minden embernek, aki a kitűzött célért mindenre képes, de… mi történik akkor, amikor a sors más lapokat oszt? Amikor nem ad más lehetőséget? Amikor 17 évesen egy addig zárt burokból hirtelen felnőtté válsz? Mi történik akkor, amikor minden pillanatod arról szól, hogy egy célért, egy válogatott dresszért, nem a korosztályod életét éled….
Somhegyi Réka ritmikus gimnasztika válogatott sportoló, volt csapatkapitány. Csapatban minden idők legjobb eredményét érte el nemzetközi szinten. És ekkor derült égből jött egy orvosi diagnózis… és a csend…most itt ülünk náluk és beszélgetünk:
Ki vagy te?
Somhegyi Réka vagyok, válogatott ritmikus gimnasztikázó sportoló. Kitartó úgy gondolom.
Miért az RG?
Kiskoromban anyukám betett a terembe és ott ragadtam. Anyukámnak köszönhetem ezt az egészet. Azt, hogy idáig jutottam, magamnak.
Anyukád is RG-s volt?
Nem, játszótéren ajánlották ezt a sportot és megragadtam.
Hány éves voltál?
3 évesen kezdtem. Ekkor még nem volt biztos, hogy ez az utam, de egyre jobban élveztem. 7 évesen kezdtem el versenyezni és 2018-ben lettem válogatott. 2021-ben pedig felnőtt válogatott.
Mit jelent élsportolónak lenni?
Kihívást, a saját korlátaid legyőzését. Aki nem ismeri ezt a világot, nem tudja megérteni, például amikor sírva jössz haza és mégis másnap bemész, ezt nem értheti senki.
Most, ha újra kezdhetnéd, másképp csinálnád?
Nem.
Biztos?
Máshogy értékelném. Másképp dolgoznék fel korszakokat, de újra végigcsinálnám.
Mit jelent a csúcson lenni?
Szerintem mindenkinek más a csúcson lenni. Önmagunk legyőzése a csúcs. 8 óra edzés után már minden újabb perc a saját csúcsunk elérése.
Mi volt a cél?
A világbajnokság, amit elértem. Kettőt is. De az olimpia a kiskori álmom. Ez még cél.
Ezt az álmot nem engedted el azóta sem?
Nem, még mindig lebeg előttem a cél, csak most még más feladatom van.
A társas kapcsolataid hogyan alakultak?
Kevesebb időt töltöttem ezzel, bár igyekeztem pótolni. Nem érzem, hogy pótolhatatlan. Azok maradtak mellettem, akik értették, hogy miért csinálom.
Mit jelent neked a barát?
Akivel meg tudom beszélni a mindennapjaimat. Feltétel nélküli elfogadást.
Te érted őket? Tudnál átlagos lenni?
Nem tudom, hogy milyen lehet csak úgy semmit sem csinálni.
Milyen gyerekként olyan edzőhöz alkalmazkodni, akivel nem feltétlen értesz egyet?
Úgy gondolom, hogy mivel közös a cél, ezért ugyanazért küzdünk, tehát teszem, amit mondanak. Nem mindig megy ez az első pillanattól, de meg kell tanulni ezzel együtt élni.
Mit áldoztál fel ezért, a társaskapcsolatokon kívül?
Sok mindenünk fáj. A táplálkozásunk is más. Sokszor nehezen vettem rá magam az edzésre, iszonyú terhelés ez minden szempontból. Többször foglalkozott velem pszichológus is. Sok olyan akadály van, amit nem könnyű leküzdeni élsportolóként, mégis csináljuk, mert szeretjük.
Ezek után, mi az ami átveheti a helyét az élsportnak?
Nincs más, jelenleg még nem találtam kisebb célt sem, ami pótolhatná.
Van más, ami helyettesítheti ezt az életet?
Talán majd az egyetem. Bár sosem helyettesítheti, amit elveszítettem. Egyik pillanatban azt mondták, hogy vége. Más döntött helyettem. Úgy érzem, mindent elveszítettem. Még nem dolgoztam fel.
Mennyiben segített a sportolói hozzáállás, hogy ezt feldolgozd?
Nagyon sokban. Végig, azon gondolkoztam, hogy túl leszek rajta, meg kell, meg tudom csinálni. De az igazi megváltás az volt, amikor elaltattak a műtét előtt. Rossz volt, hogy nem én irányítok.
Hogyan tudtál elvonatkoztatni az addigi életedtől?
Más lett a prioritás, élni akartam. Hittem abban, hogy még dolgom van az életben. Most elveszett vagyok, mert mindaz, ami meghatározta az életem, elveszett. Most nem tudok még erről beszélni. Nem tudtam még feldolgozni. Ha más került volna a helyemre a csapatban, miközben én még ott vagyok, az ellen megpróbálhattam volna tenni, egy betegséggel szemben ezt nem tudtam megtenni, így egyszercsak vége lett.
Lehet, hogy most az a feladatod, hogy átadd azt hogy innen is fel lehet állni, gondoltál erre?
Szerintem ez nem normális, hogy ezt kaptam az élettől. Senkinek nem szabadna ezt átélnie, megtapasztalnia. Hiába mondják, hogy hős vagyok.
Emlékszel, hogy mit kérdeztél a műtét előtti estén?
Igen, hogy fájni fog-e a katéter.
Már akkor tudtad, hogy ezt a csatát is megnyered, mégis a leglényegtelenebb dolog jelentett problémát. Mit csinálnál most másképp?
Lenne B tervem. Tanulás, hétköznapi célok.
Mit vett el ez a betegség tőled?
Szeretnék hajmosást fájdalom nélkül. Az állóképességemet visszanyerni. Legyőzni a félelmemet, hogy mi lesz, ha…
Fél év telt el, ez rövid idő…
De dühít, hogy nem megy és az energiámat nem tudom még szabályozni. Még sok olyan dolog nem megy, ami egy átlagos embernek megy.
Türelmesnek kell lenned…
Igen, de elvesztettem a motivációm, pedig megnyertem a legnagyobb csatám.
Mi a következő lépés?
Szeretnék segíteni a kisebb gyerekeknek, amíg én nem tudok csinálni semmit. Tudom, hogy mennyi minden kell, ahhoz, hogy sportoló legyél. Amatőr szintű csapattól jutottam a válogatottságig. Igyekszem megtalálni a következő lépést. Még mindig szeretnék megmaradni a sportban, nem akarom feladni, de most más a prioritás.
Réka hihetetlen energiával és saját bevallása szerint szorgalommal érte el a célját. Nem tartotta magát különösebben nagy tehetségnek, vasakarattal és feláldozással valósította meg álmait. Elképzelni sem tudom, hogy mi játszódott le benne azon a napon, amikor megtudta, hogy mi vár rá. És ugyanazzal az akarattal, fegyelmezettséggel futott neki ennek az akadálynak is. Igazi túlélő, példakép. Remélem, hogy ott lesz az olimpián, mert ez még járna neki.
Az interjút készítette: Balassa Rozi
Hasonló tartalmú írásainkat itt olvashatjátok:
Sportolóként sportszülőnek lenni – Pontblog
Legutóbbi hozzászólások