Egyre többször hangzik el az a kérdés irányomba, hogy hogy csinálod? Úgy gondolom, hogy mindenki, pozitív töltettel indítja el ezt a mondatot. Ilyenkor illik mosolyogva megköszönni, kisebb litániát mellékelni, hogy az egészséges életmód és a mozgás, bla-bla-bla. Félreértés ne essék, ez mind igaz! De ekkor szokott elhangozni az a frázis, ami nálam kiveri a biztosítékot:
„a korodhoz képest, de jól tartod magad”!
Persze ennek több diszkriminatív vállfaja lehet, ami a mondatbefejezést illeti. Ilyenkor mindig megszólal egy kis csengő valahol az agyam egyik nyúlványában. Úgy szeretném tudni, hogy miért kell a mondat első része? Egy fiatalnak sem mondjuk azt, hogy fiatal korod ellenére, de szarul nézel ki! Gondolni gondoljuk, de nem fűzzük mondatba. Helyesen, csak ennyit mondunk/kérdezünk, „baj van”? „Rossz napod van?” „Segíthetek?” De, ha idősebb vagy, akkor a korodhoz képest… És ehhez egy kaján vigyor társul, sosem tudjuk meg miért!
Vagy, kerek perec, ott van a de, te sem leszel fiatalabb arckifejezés! Hát nem kis időnek kellett eltelnie az életemből, ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ez a mondat, hány embert sarkall arra, hogy elveszítse önmagát. Születésünktől fogva küzdünk az egészséges énképért, majd kinek-kinek a saját tükre szerint le is romboljuk azt. A pénztárcánk szerint leszünk mások.
Nem tudom, hogy amikor belenézünk a tükörbe ki, mi lát?
Azt sem tudom, hogy miért indul meg egy hajsza a fiatalságért. És ami a legrosszabb, hogy nagyon sok esetben, ez csak a külsőre vonatkozik. Egyre több kozmetikai cég szárnyal, gazdagodik meg azon, hogy nem öregedhetünk meg. Belegondolva ez is egy visszás dolog, ha nem öregszünk, meg, akkor fiatalon megyünk el. Az jó? Mindenki ismeri az örökélet teóriát! Emellé került az örökké fiatal teória! Képesek vagyunk kés alá feküdni pár évért! Vagy töltetni, és ezáltal szoborszerűvé válni. Majd minden mimikánkat elveszítve természetellenessé, múmiaszerűvé szépülni. Igen itt egyből ott a kérdés, ki dönti el, hogy ki a szép? Mert ez inkább ijesztő, mint szép!
Az tény, hogy egy bizonyos kor után, azt vesszük észre, hogy belül
még mindig ott a csibész gyerek, csak az arc nem ugyanaz.
Az a jó, ha tudjuk, hogy ugyanazt a hülyeséget megtennénk 10-20 év múlva is! Na akkor nem öregszel! Akkor mindig ott lesz az a fiatal, aki nem a kor miatt szűnik meg létezni,
hanem mert hagyjuk kihunyni.
Lehet, hogy lassabban, de megy! És ami nagyon fontos, hogy a tapasztalat nem öregít, hanem bölccsé tesz, egyszerűen, nem vagy hülye, csak, ha akarod. Az, hogy ehhez társul egy két ránc, egye fene! Hogy az életedet végig nevetted és ez látszik, még jobb is, mert nem tartanak fapofának! Tényleg olyan jó lenne látni, hogy nem megfelelni akarunk, hanem csak jól érezni magunkat! Hogy szembesüljünk, azzal amikor a tükörből, már nem a saját arcunk néz vissza ránk, és a szomszéd gyerek megkérdezi, hogy mi baja a néninek?
Akkor elveszítettünk magunkból valami nagyon fontosat.
Mondhatjuk, hogy attól még mi vagyunk. De tényleg így van? Mert, ha magunknak sem vagyunk elég jók, akkor tényleg mi vagyunk? Tehát jó lenne, ha nem tennénk oda, a korodhoz képest indítást, mert mindegyikünk tudja, hogy hány éves, és egyszerűen csak annyit, hogy „de jól nézel ki!” És ami fontos, hogy sz…juk le a kritikát, mert ha én jól érzem magam, senki sem ingathat meg! Ha meg nem, azt is tudom, korral jár! 😊
—————————————————————————————————————————
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásunk itt olvasható:
Legutóbbi hozzászólások