Ez most egy rendhagyó „évértékelő”, előre mondom, hogy tényleg nem a megszokott lesz.

És most azzal kezdem, hogy az emberek nagy többsége nem szeret a halálról beszélni, ezzel én sem voltam másképp, mígnem egy napon el kellett fogadnom, hogy ez megtörténhet velem is….

2022 nyarán azt a kijelentést tettem, hogy 2023-ban minden rendben lesz velem. Mondanom sem kell, eléggé elszóltam magam. Senki sem gondolta volna (így én sem), hogy 1 éven belül 2 műtétem lesz. 2022 nyarán azt sem gondoltam volna, hogy ennyi minden fog rám várni a 2023-as évben. De hogy pontosan mi is?

Egy diagnózis várt rám, ekkor tudtam meg, hogy rákos vagyok. Mint mindenki először én is pánikba estem. Nem értettem miért pont én és miért veszik el tőlem az álmomat, a sportot és azt, amit abban még el szerettem volna elérni.

Rá kellett jönnöm, hogyha negatívan gondolkozom esélyem sincs a túlélésre.

Merthogy innentől kezdve felértékelődött az életem, az életben maradásom.

Mondanom sem kell, hogy a szeretteim és barátaim nélkül nem sikerült volna, hiszen amikor azt gondoltam már, hogy tényleg semmi energiám nincs, hogy folytassam, ők adtak nekem erőt, biztató szavakat.

A 2023-as évet egy újabb műtéttel, majd 30 alkalom sugár- és kemoterápiás kezeléssel kezdtem, majd ez utóbbit egy évig, még most is szedem. Mégis amikor ezeket leírom, hála van bennem, hiszen megszámlálhatatlan kedves embert ismertem meg a kórházi várakozások alatt. Számtalan orvost és ápolónőt ismerhettem meg, az ő jókedvük nélkül ez nem így sikerült volna. Hálás vagyok, amiért jókedvűen mehettem a kezelésekre, mindenkinek volt egy jó szava, van aki belőlem merített erőt (ami nagyon fura volt először), pedig nálam jóval idősebb volt.

Ezek az emberi hozzáállások segítettek át a nehezebb időszakokon, mert mindig akadt egy sorstárs, akivel tudtam beszélgetni, amikor a kezelések alatt azt hittem, hogy már tényleg nem tudom végig csinálni.

Meglepő módon és mindenki javaslata ellenére, óriási támogatással le is érettségiztem, ami szintén nem volt egyszerű, mert sokan nem hittek abban, hogy emellett képes leszek erre. Gondoljunk csak bele, hogy az egészséges agysejteim javarészét sugárkezelték, normális esetben olvasnom sem kellett volna tudnom 15 percnél hosszabban. Én pedig napi 8-9 órát tanultam, habár lassabban mint eddig, de megcsináltam. Elég jellemző rám amúgy is, hogy

csak azért is megcsinálom, ez az évkezdés sem állíthatott meg, hogy a lépéseimet megtegyem a célom felé.

És persze sikerült! Sikerült az érettségi! Sikerült túlélnem! Ezen a ponton sikerült magamnak bebizonyítani, hogy bármire képes vagyok!

Majd felvettek arra az egyetemre, ahová szerettem volna menni (bár a többi helyre is simán felvettek), tehát ez is SIKERÜLT!

Aztán szeptembertől elkezdtem kicsiknek edzést tartani, ami brutálisan nehéz volt az elején, mert nagyon hiányzott a mozgás. Annyit azért tudni kell rólam, hogy iszonyatosan megszerettem RG-zni, nagyon sok örömet leltem benne, most viszont a másik oldalt erősítem, mert úgy érzem, hogy ebben is nagyon sokat tudok adni és mindemellett élvezem is.

Most érzem úgy, hogy kezdem újra megtalálni a helyemet ebben az új életben, hálás vagyok, hogy olyan emberek vesznek körül, akik már ezzel együtt fogadnak el.

Úgy érzem, hogy nagyon sok mindent elvett tőlem ez az év,

viszont annál többet adott  máshogy, leginkább mentális megerősödésben.

Hogy mi fájt a legjobban 2023-ban?

A hajam egy részének elvesztése. És tudjátok, megtanultam, hogy nem ez számít, aki szeret, az szépnek lát, tehát nem azt nézi, hogy van-e hajad vagy nincs. Az igazán fontos, hogy te legbelül milyen ember vagy! Ha elfogadod magad úgy, ahogy vagy már csak boldog ember lehetsz 😇.

És hogy mit adott 2023? Ezt a hármat:

Hitet saját magamban, hogy bármire képes vagyok, ha hiszek benne.

Megtanultam nem-et mondani.

Magamat (az én igényeimet) kell előtérbe helyezni!

 

Ezzel a poszttal szeretnék üzenni minden olyan embernek (fiatalnak, gyereknek, idősnek, bárkinek), aki most hasonlóan nehéz időket él meg, mint amin én is végig mentem. Próbáljatok meg mindent pozitívan felfogni és soha semmilyen körülmények között ne adjátok fel! Törjetek ki a megszokottból!

Szóval SIKERÜLT túlélnem a 2023-at, nem is akárhogyan!

Egyértelmű már számomra, hogy korlátok csak a fejemben léteznek és ennek mind félelem volt az alapja!

Hálás vagyok mindenkinek, aki mellettem állt, köszönöm! Ígérem senkire sem hozok több szívrohamot🤩, irány 2024, a végtelenbe és tovább!

Réka