Elcsépeltük, mert hagytuk. Általános világjelenség lett a karma szó használata vallástól függetlenül. Gyerekkoromban csak a macskáról jutott eszembe a karom, viszont most már a csapból is ez a szó folyik, látom horoszkópokban, személyes történetekben és az emberekben sztereotipizálva.

Mindent ennek tulajdonítunk.

Szinte érezhetően félünk tőle, az érződik, mintha lehetetlen lenne erre másként ránézni. Ha már valami előre megjósolható (legalábbis azt gondoljuk), történik velünk olyan, amire úgy gondoljuk, hogy nincs ráhatásunk, hát puff, egyből azt mondjuk, mert a karma miatt van. Őt okoljuk.

Hát kérem szépen nekem ebből elegem van.

Az van, még mielőtt bárki kérdezné: nem, nem vagyok hindu, buddhista és miegymás, nem vagyok filozófia szakos, nem vagyok megmondó, csak realitásban mozgó ember. Na szóval szerintem azért történnek azok a dolgok velünk amik történnek elsősorban, mert meg kell tanulnunk, hogy felelősek vagyunk a saját gondolatainkért, az életünk alakulásáért. Nincs olyan, hogy meg van írva, és ha anyámnak nem sikerült, akkor nekem sem, mert így van ez eleve elrendelve. L.f.szt. Olyan van, hogy nem akarok fejlődni, olyan van, hogy áldozat szerepben vagyok, olyan van, hogy így maradok ahogy vagyok. Lehet ezt mantrázni, kibeszélni, kicsacsogni, jó poénnak venni, merthogy kiváló téma alapjául szolgál ez a mindennapokban, ez egy dologra jó, hogy sorsközösséget élj meg azokkal, akik úgy akarnak maradni, ahogy vannak, és önigazolj arra, hogy jó az amit csinálsz, pedig baromira nem.

Mélyen felháborított az a hozzáállás, miszerint egy hirtelen közlekedési baleset a karma műve és előre megjósolható volt. Nem, nem lehet egy közlekedési balesetet karmának nevezni, nem lehet egy ilyenre azt mondani, hogy ezt előre lehetett látni. Nem b.szki. Az, hogy elütnek valakit fizikálisan egy zebrán, nincsenek előjelei. Egy betegségnek, sztróknak vannak és azt is csak akkor, ha figyelsz, visszajelzel és orvoshoz viszed.

Mert akkor vagy felelősségteljes.

Fogja már fel mindenki, hogy nem vagyunk vasemberek, pókemberek és betmenek, akik huss, egy másodperc alatt félkézzel megállítjuk azt az autót, hogy ne üssenek el.

Megtörtént és pont. Annak sincs jelentősége, hogy melyik zebrán, melyik közvilágítási lámpánál, templom mellett vagy polgármesteri hivatal mellett, egy nappal azelőtt, hogy….. Jelentése annak van, hogy én ott belül milyen életet élek, milyen gyengeségeim vannak, amin változtatni szeretnék.

Felismerem-e, fel akarom-e, képes vagyok-e szembenézni, változtatni, lépni.

Azon érdemes gondolkodni, hogy mire akar tanítani az élet, mire ad ezzel lehetőséget és miért vagyok hálás az életemben.

Tudjátok mi a karma jelentése? Megnéztem, úgyhogy leírom, ami a lényeg: a tetteink és annak visszahatása. A múlt és jelen találkozása. Tehát lenyomat. De ennyi. Elsősorban személyes felelősségvállalásra tanít, amennyiben ezt érti valaki. A karma nem áldozati hozzáállást követel, hanem felelős, felnőtt hozzáállást a világ változásaihoz. És felejtsük el, hogy a karma büntet, mert rohadtul nem.

A karma, aki tisztelettel és felnőttként tud ezzel a szóval bánni, tudatosan kezelni, az az önismerettel kapcsolatban gondolkodik el ezen…..ezt gondolom.

És most lehet megkövezni, komment cunami hullámot nyomni, vetekedni az Etnával, kifordítani mint egy pulcsit, hadakozni az időjárással és az évszakok váltakozásával, hogy lapos vagy kerek-e a Föld……ugyanúgy nincs értelme, mint a karmát mantrázni és tenni ellene. Mert a karma, ha tetszik ha nem, van. Csak tiszteljük és kezeljük a helyén. Ennyit kérek.

————————————————————————————————————————————-

Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.

Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.

Hasonló tartalmú írásainkat itt olvashatod:

Nincs értelme

“Hiszekegy…”