A kedvenc helyemen ültem, bámultam a kékséget. Hihetetlen nyugalom szállt meg és ekkor leült mellém. Kicsit szemtelenül rendelt helyettem is. Nem kérdezett csak egy lattét kért és magának még egy tequilát. Átfutott az agyamon, hogy szemtelenül ismer. Pontosan tudja, hogy mivel lehet levenni a lábamról, bár a meleg miatt egy jegeskávé jobb lett volna. A tequila pohara gyöngyözött, a citrom illata frissesség érzetét keltette. Rám mosolygott és csak annyit mondott:
Mesélj!
Én, aki mindent magamban oldok meg? Aki annyiszor nem értette a reakciókat? Aki sokszor fut bele abba, hogy a kérlelhetetlen őszintesége visszacsap? Biztos, hogy vele akarom megbeszélni? Igen, mindig ott volt, sokat tud rólam. De nem mindig értettünk egyet. Csatáztunk, vívódtunk, többször volt, hogy ki nem állhattam, de volt, hogy együtt sírtunk. Állt a sarokban és kiröhögött. Viszont volt, hogy kárörvendően én röhögtem rajta.
Mindent igyekeztem indokolni, akartam, hogy értse… És akaratlanul is beszélgetni kezdtünk. Éreztem, hogy itt az idő, tisztáznunk kell mindent. Miért? Tettem fel a kérdést. De tudtam, hogy annyi minden történt az utóbbi időben, hogy csak úgy működhetek tovább, ha tisztázom az egészet.
Kell, hogy elengedjem a fájdalmat, a kétséget.
Mosolygott rám és éreztem, hogy most ez egy olyan pillanat… Most minden a helyére kerülhet. Csillogott a szemem, ahogy belelendültem és érzetem, ahogy mosoly fut át az arcomon. Nem kellett attól tartanom, hogy kritizál, hogy kinevet, hogy okoskodik, csak hallgatott. Nem akartam megváltani a világot, nem érdekelt senki véleménye… és ő pont így tett,
csak figyelt.
Szinte éreztem, ahogy áradt belőle a nyugodtság és szépen lassan belém szállt. Kisimult minden, a víztükör, és a lelkem. Kezdtem érteni, hogy minden úgy jó, ahogy van. Hogy nem hibáztam vagy ha igen, jogom van hozzá. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, ebben a csendes egyetértésben, de a harmónia szinte táncolt bennem. És ekkor, hogy újra hibázhassak járt nekem.
Járt, ugyanúgy, mint a harmónia önmagammal. A csoda, hogy jól vagyok, jóban vagyok magammal. És ezzel a lendülettel a kezemre öntöttem a sót és ledöntöttem a tequilát, sok citrommal. Hát a kávé után megrázó élmény volt! Ki is röhögött, megállapította, hogy hülye vagyok… Majd visszaült belém… Mert mindenkinek jár, hogy rendben legyen önmagával, és hogy mindent rendezzen…önmagával…
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásaink itt olvashatók:
Legutóbbi hozzászólások