….vagy…. Fellélegezni a veszteségeink fájdalmából

Sokan azt gondolják, hogy a gyász, illetve a veszteség fájdalma idővel összezsugorodik vagy akár el is tűnik. Valójában a fájdalom nem lesz kisebb, vagy kevésbé mélyreható, hanem

mi növünk a gyász köré.

Forrás: Internet

Mit is jelent ez? A fenti ábrán a gyász, illetve a veszteség fájdalmának fekete gömbje egy befőttes üvegbe van betéve. Az első üvegben alig látszik más, mint a sötétség. Nem nagyon van tere másnak, alig lehet kapni levegőt. Amikor elveszítünk egy számunkra fontos közeli hozzátartozót, rokont, barátot, háziállatot, illetve a párkapcsolatunkat, az egészségünket, a munkánkat, a pénzünket, az otthonunkat vagy a becsületünket, a megrázkódtatástól alig kapunk levegőt, nem tudunk semmi másra gondolni. A veszteség fájdalma és az ezzel együtt járó düh a sors, illetve a veszteséget okozó körülmények vagy személyek ellen, továbbá annak félelme, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen, teljesen kitölti a gondolatainkat és a lelkünket.

Ahogy telik az idő, elindulhat egy változás, elkezdhet növekedni a tér körülöttünk, nagyobb lesz a fájdalomgömb befőttes üvege. Noha a fájdalmakat okozó események emlékei és az érzései ugyanolyan nehezek lehetnek, de egyre inkább letisztulnak. Ezzel megtettük az

első lépést az elfogadás felé.

Nem mindegy azonban, hogy mivel töltjük meg a befőttes üvegünket. Mérgező és önpusztító gondolatokkal, érzésekkel és tettekkel. Vagy önsajnálattal. Vagy kémiai szerek által kiváltott függőségekkel, mint az alkohol, nikotinfüggőség vagy egyéb pszicho aktív szerek. Illetve viselkedési addikciókkal, mint a kényszer betegségek (például kleptománia, kényszeres vásárlás), evési zavarok (anorexia, bulimia),  szex- és szerelmi függőségek, társ- és kapcsolati függőség, munkaszenvedély(munka-alkoholizmus), játékszenvedély, számítógép/internet/televízió-függőség és testedzés-függőség. Ezek valójában csak elfojtják, elfedik és beterítik a fájdalom megélését és ezáltal terelik el a figyelmet.

Vagy tiszta levegővel, vagyis szabadságot és örömet okozó élményekkel, gondolatokkal, tettekkel, a jelen érzéseinek tudatosabb megélésével, értelmes célokkal, egészséges életmóddal, harmonikus emberi kapcsolatokkal, hittel, reménnyel és szeretettel. Elfogadással és jelenléttel.

Tudom és elfogadom,

hogy a lelkemben van egy nagy fájdalom a múltból, mert elvesztettem számomra fontos embereket és lehetőségeket, de ezzel együtt élve és ennek ellenére jelen tudok lenni az életemben és meg tudom élni a pillanat örömeit és akár fájdalmait is.

És nem félek, hogy tudok-e továbbélni ezzel a tapasztalással, mert tudatosan töltöm és tágítom a létezésem befőttes üvegét.

————————————————————————————————————————————-

Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.

Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.

Hasonló tartalmú írásaink itt olvashatók:

Imre Lili: Nagyanya

A Piedra folyó partján ültem….

Füredi Dóri: Papus