Nem tagadom, egyként csaptunk egymás tenyerébe lányommal, amikor kiderült, hogy van ilyen szokás. Igaz az évek ezt valamilyen oknál fogva eltemették, de van! Minden alkalommal, amikor húsvét reggel arra keltem, hogy apukám nyakon spriccelt a szódás szifon hideg vizével, bosszút esküdtem. Az viszont tény, hogy bármit megadnék, ha újra megtenné ezt… De a lényeg, hogy akkor utáltam.
Majd rájöttem, hogy mennyivel jobb egy kis vízzel a nyakadban ébredni, mint… most bocsájtanám előre, nem általánosítok, de tudom, hogy, hány nő kel úgy a környezetemben, hogy
menekülési útvonalat keres ezen a napon.
Miért? Talán mert ez az ünnep is arról szól, hogy sütünk, főzünk, vendégül látunk, mosogatunk… Ja és mosolygunk! Mert élvezzük?! Nem, nem akarom, hogy ünneprontóként gondoljanak rám, de… miért van az, hogy két-három nap ünnep a robotról szól? De ne legyünk negatívak. Az első locsoló 9 körül esik be. Miért is ünnepnapon? Miért kell felkelnem? Miért kell mosolyognom, az enyhén árnyalt szexuális utalásokkal tűzdelt locsolóversen? Majd nem, enni nem kér, hiszen az asszony is ugyanezt csinálta! Milyen meglepő! Tényleg? De egy kis kotyalávaló jöhet!.. és ha már így kínálod, akkor megkóstolnánk mindent a kirakás sorrendjében!
9.30 és már két nem józan népi hagyományokat őrző áll a lakásban. Jaj, de jó!
Megtudom, már nem józanoktól, hogy az asszony nem így csinálja a kaját, de ha ez az én uramnak jó?! Menjen inkább vele, hogy minden helyen egymást támogatva egyenek-igyanak.
Ekkor érzem először, hogy nem akarok locsolkodókat kiszolgálni, főleg nem úgy, hogy a férjem távozik. Jelentőségteljes szemkontaktust alakítok ki életem párjával, aki veszi a lapot és kedvesen hárítja a tovább vedelés apropóját. Ugyanakkor nem kerüli el a figyelmemet, hogy a távozó cinkos kacsintással jelzi, hogy sajnálja életem értelmét, mert én elviselhetetlen hárpia, gátolom a szabad mozgásában. És ekkor újra érkezők!
Már senki sem szomjas… Kb. fél liter pacsuli ömlik a fejemre.
Lányaim, kedvesen vicsorogva menekülnek a bácsik elől, de már kellőképpen bűzlenek, és még csak 10 óra. De szép is ez a nap! Süti kell, mert mi szívná fel a piát? Az asszony ilyet nem süt… Megtaníthatnád! Ekkor rémlik fel, hogy az asszony, hogy utál majd engem, amikor kiderül, hogy bővítenie kell a repertoárt, hiszen a szomszéd jobbat sütött! Előkerül a tojás, hiszen adni kell, de kiscsávónak lóvét inkább, mit csináljon a tojással? De tényleg, mit is csinálnak a tojással? Mi lesz vele? Napokig küzdünk, festéssel, kifújással, díszítéssel… Mi lesz vele utána?
Egyre jobban bűzlök!
Kicsit érzékeny a gyomrom a szagokra! Senkit sem érdekel. Számolok, ki jöhet még? Mikor moshatok hajat, vehetem le a ruhám? Ünnepelhetek? Ekkor már nagyon hiányzik az egyszerű szódavíz és aki nyomta! És ekkor elhangzik a hírekben, hogy van visszalocsolás hagyománya! Feszülten figyelek, látom, hogy lányom agya komputer üzemmódba kapcsolt. És megvan a terv! Jövőre minden pasit slaggal várunk! Nem kérdezünk, csak öntünk! 😊
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásunk itt olvasható:
Legutóbbi hozzászólások