Hitel. Az utóbbi időben ez a szó foglalkoztat. Igazából tetszik ez a szó, több mindennel kapcsolatban lehet játékra hívni. Hitel, mint pénzügyi vonatkozás, hiteltelen, mint aki vagy megkönnyebbült, hogy nincs terhe vagy mint emberi értékei miatt kinyilatkoztatott jelző. Engem jelenleg egy értelmezése érdekel: az emberi hitelesség.
Most tartok ott, hogy vannak olyan emberek, akik valahogy nem veszik észre, hogy a szavaik és a tetteik nincsenek egyensúlyban. Úgy, mint sem a múltjuk, sem a jelenük. Egyik kinyilatkoztatásuk üti a másikat és fordítva. Azt látom, hogy az ilyen típusú emberek bizonytalanságban tartanak másokat (persze már akit lehet), mert maguk a bizonytalanok. Tanításként nézek erre az esetre, azt nézem, hogy nekem mit kell ebből értenem és megtanulnom. Sokáig kerestem, úgy gondolom, hogy megtaláltam a saját válaszomat.
Létezik ellentét vagy szakadék a bizonytalan és stabil emberek között.
Úgy, mint az ég és föld, az alma és körte között, vagy mint a szezon és fazon között. Intovertált és extrovertált emberek között. A hit és hit nélkül élők között, a hazug és a tiszta szavak között. Úgy mint az elfojtás és kinyilvánítás között. A jobb meg bal között. Az igen meg a nem között. A hátra és az előre között. A kutya és a macska között. A férfi és női barátság között. Az én értelmezésemben ezek mind-mind emberi szűrőn keresztül közelítendők meg.
Elgondolkodtam, hogy kinek adnak hitelt emberileg, aztán azon, hogy anyagilag értelemben véve. Míg az elsőt mi döntjük el, addig a másodikat mások. Mindkettőben van megfelelőség. Így minden egyes embernek más értése van az ember hitelessége kapcsán. Egy banki hitelességnél feltételeknek kell megfelelni úgy, hogy mindenkire értve van ugyanaz a feltétel. Az emberi mérce viszont nem ilyen.
Számomra az az ember hiteles, akinek a szavai és tettei egyensúlyban vannak
úgy, hogy közben érzem, tiszteli önmagát, ezzel engem is. Így nincs félreértés, bizonytalanság, tehát konkrét időpont van, amikor érkezik és amikor távozik, ugyanazokat a kimutatásokat biztosítja (nem megváltoztatva) hónapról-hónapra, felvállalja a múlt terheit és a jelen tiszteletét. Mindezt teszi úgy, hogy a felnőtt énjével jelen van és megbántottsága ellenére sem szeretne rosszat okozni másnak a múlt terhei miatt. Számomra az a hiteles ember, aki
felvállalja a döntésének következményeit
és elköteleződik annak irányába, bármi is a következménye. Számomra az a hiteles ember, aki a jelenben is építi a kapcsolatait, még akkor is, ha reménytelennek tartja, hiszen a felnőtt énjével közelít és nem a megbántott gyermekivel.
Számomra az a hiteles ember, aki kívülről is látható módon összhangban van magával, tehát aki belülről kívülre is sugárzik. Aki pontosan tudja mit akar és felvállalja azt, aki jószándékkal közelít akkor is, ha nehéz, hiszen túl tud lépni önmagán, mert tiszteli magát és a helyzetet egyaránt. Felvállalja felelősséggel a gondolatait, a szavait, a mondatait, a kommunikáción keresztül önmagát.
Összességében mire is tanít engem az emberi hitel elvesztése? Arra, hogy soha ne hagyjam abba a fejlődést önmagammal szemben.
Tiszteletre tanít. Empátiára, megértésre.
Számomra az emberi hitelesség bátorság is egyben….amin keresztül képesek vagyunk megmutatni önmagunkat. Köszönöm, hogy az utóbbi időben ebben segítettek engem ezek az ismerős vagy ismeretlen emberek. Hálás vagyok ezért….is….
Hitelesség. Minek is nevezzelek. Többet mond ezer szónál. Túlmutat a bátorságon.
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásainkat itt találod:
Legutóbbi hozzászólások