Tudtátok, hogy elmondhatom azt, hogy egészségügyi kuriózumnak tartom magam (aminek egyszer már hangot is adtam egy régebbi írásomban), ami persze egyben belső feszültséget is ad? Nehéz azt elhinnem, hogy 44 évesen a társadalom azon rétegéhez tartozom, aki ritkaságként könyvelheti el, hogy egészséges. Ha egy orvos megkérdezi, milyen gyógyszereket szedek rendszeresen és válaszul a semmi gyógyszert nem szedek érkezik, szinte meghökkenve néznek vissza rám azzal a viszontválasszal, hogy a korosztályom már bőven szed magas vérnyomásra és cukorbetegségre is gyógyszert.
Kezdjük onnan, hogy egy hete gondoltam csak arra a tényre, hogy elmondhatom magamról, hogy egy egészséges 44 éves nő vagyok. Azonban ezt vajon miért élem meg büszkeséggel és egyben nyomásként? Mert az történt, hogy a szokásos kétévenkénti szűrővizsgálatokra időpontot kértem, amire el is mentem. A milyen panasza van kérdést követően érkező válasz eddig egytől-egyig meghökkentő volt az egészségügybe dolgozó emberek számára. Válaszom minden esetben az volt, hogy
nincs panaszom,
eljöttem szűrővizsgálatra, mint szemészet, bőrgyógyászat, vérvétel stb. Megkérdezték, hogy akkor minek vagyok itt? Elmondtam, hogy számomra fontos az egészségem és egyébként is tudatos is vagyok, így fontos a prevenció. Szinte nünükeként néztek vissza rám.
Sajnos most jöttem rá, hogy a prevenció az egészségügy számára teher. Életemben először tényleg teherként éltem meg a szűrővizsgálatokat, mert én magam voltam a teher….láttam az arcokat, arcvágásokat, hangsúlyokat, hogy most másoktól veszem el a helyet vagy feleslegesen olvasom a tábláról a számokat, betűket, mert azt nem kellett volna, hiszen azt csak a pilóták tudják elolvasni.
Miért nem tud úgy működni az egészségügy, hogy azt mondják, milyen jó, hogy megyek, tudatos vagyok, egészséges vagyok? Sőt.
Miért nem jutalmaznak ezért??
hiszen kisebb valószínűséggel fogom terhelni az egészségügyi rendszert a későbbiekben is, ha ezt teszem, na persze megint logikusan gondolkodtam és az ide nem való.
Tudjátok minek éreztem magam?
Szemölcsnek az egészséges tudatomban és voltomban.
Kérdezem én, normális ez? Miért kell rosszul éreznem magam azért, mert nem az utolsó pillanatig húzok egy fogfájást, egy változó anyajegyet, egy hunyorgást, egy időnként homályos látást, miért én vagyok a kuriózum??? Hahó emberek?
És persze nem az egészségügyi dolgozókra vagyok mérges, hanem arra az attitűdre, ami ezt körbelengi. A keret egyébként jól, gördülékenyen működik, a behívás rendben van, a külső rendben van, időnként van morgás, hogy most érkeztem és miért engem hívnak be, mert ők már ezer éve várnak, de már ez sem zavar.
Megint a klasszikus Dóri-féle nem állok be a sorba érzésem van, belül tiltakozom, eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó a betegségtudatba, a panaszáradatba, az elégedetlenségbe beleállni.
Eddig is kedves voltam és türelmes minden külső hatás ellenére, sőt még egészséges is meg tudatos is és ez marad is. Annak viszont hangot adok, és újra kérdezem:
Szerintetek rendben van ez így?
Mert szerintem nincs. Nagyon nincs.
Konzekvenciám újra: mindig a sorral van a probléma :).
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásainkat itt olvashatod:
Legutóbbi hozzászólások