Forrás: Pixabay

Sokat foglalkoztat mostanában a gondolat, hogy gyermekeink életében hányszor döntünk mi szülők.

Értük, mellettük, miattuk, de a lényeg, igazából az, hogy helyettük.

Legutóbb a HPV elleni oltáskor gondolkodtam el. Beadassuk-e a gyerekünknek, avagy sem? Melyik a nagyobb kockázat? Ha megkapja, és lesz mellékhatása, vagy azt, hogy nem kapja és akkor lesz ami lesz. Miért nem kapnak a szülők teljeskörű tájékoztatást? Nekem konkrétan két napom ment el azzal, hogy információt gyűjtsek orvosoktól, védőnőktől, külföldi orvos ismerősöktől. Normális ez? Súlya van ezeknek a döntéseknek, hiszen nem magunkról, hanem a gyermekünkről szól. Felismerünk, mérlegelünk, döntünk, cselekszünk. Ez eddig rendben is van.

És így teszünk az óvoda és iskola választásnál, a sportolás megválasztásánál, egy külföldi utazásnál, nyári táboroknál egyaránt.

De kik vagyunk mi, hogy dönthetünk egy emberi élet felett, aminek közvetlen érintettje történetesen a saját gyerekünk? Újszülött kortól kezdve döntünk róluk, helyettük. Az első védőoltástól kezdve a HPV oltásig. Ha egy szülő úgy dönt, hogy kiskorban sem adatja be a védőoltásokat, mekkora kockázatot vállal ezzel?

Címkézhetjük-e a döntést egyáltalán felelősnek vagy felelőtlennek?

Ha nem lesz beteg, akkor minden rendben. De ha megbetegszik és tragikus véget ér, hogy tud a szülő a tükörbe nézni majd élete végéig a döntése miatt?

Honnan jön a szülői döntés? Meggyőződésből talán….a tapasztalatainkból, az aktuális tudásunk alapján, amiről nem tudjuk, hogy mennyire objektív. Látunk valamit, ami szerintünk helyes. Kérdés, hogy van-e jó vagy rossz döntés? Jó döntés alatt felelősséget értünk, rossz döntés alatt pedig felelőtlenséget? Hiszem, hogy egyszerűen csak DÖNTÉS van, amit mindenki a saját tapasztalata és tudása szerint hoz meg…de ne felejtsük el soha, hogy ebben a kérdésben a legnagyobb és legfontosabb szereplő a GYEREKÜNK.

Szóval igen…a döntés igenis a miénk….úgy mint a felelősségvállalás is.

Bármi történjék is.

 Létezik-e jó vagy rossz döntés? Újra előjött a kérdéskör…