Forrás: Unsplash

Az elmúlt hetekben többször hangzott a fülembe vissza az a gyerekkori reklám, hogy „Tartalomhoz a forma, Amfora”. Miért? Mert megtettem azt a „nagyszerű” lépést, miszerint a narancsos-csokidarabos kuglófot nem formában, hanem egy üvegtálba kiöntve, „formátlanul” sütöttem meg. Ennek hatására kitört a forradalom itthon. Kaptam dorgálást, hogy ezt

még egyszer ne!

Feltettem a kérdést, hogy nem tök mindegy? A tészta ugyanaz, csak mondjuk az én életemet könnyíti meg (mivel az utóbbi időben nem igazán akart egybe kijönni a kuglóf a formából). Persze vettem az adást és ígéretet tettem arra, hogy soha többé nem sütöm meg a kuglófot, csakis kuglóf formában, így görbüljek meg.

Napokig foglalkoztatott a kérdés, aztán megrohantak a gondolatok. Gyermekkoromban nekem sem volt mindegy, hogy a krumplit “csónak”-alakúra, hasábra vagy kockára vágva sütötte meg anyám bő olajban. Esküszöm, nem volt ugyanaz az íze. Sőt…..tényleg nem mindegy, hogy a tészta milyen alakú. Túrós tésztát nagykockából vagy metéltből szoktuk enni. Soha nem jutna eszembe spagettiből vagy csavart tésztából, pedig a lényeg ugyanaz. Mint ahogy nem szoktunk vizespohárból pezsgőt, sört és kávét sem inni. Sőt….én levest sem tudok pohárból kanalazni.

Pedig a lényeg tényleg ugyanaz.

De vajon akkor hol van a kutya elesve?

Annyira foglalkoztatott a kérdés, hogy kisebb kutatómunkához láttam. Arra jutottam, hogy a  tartalomhoz tényleg dukál a forma és fordítva. Elgondolkodtató volt az is, hogy nem biztos, hogy a

formának önmagában van értéke, ha nincs mögötte valós tartalom.

Azaz ekkor jön elő a klasszikus kérdés: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Arra a megállapításra jutottam végül, hogy Kosztolányival értek egyet, aki azt vallotta, hogy a

tartalom és a forma elválaszthatatlan egymástól.

Ezért is értékelődik fel egy ínyenc étel a tányéron, egy kuglóf a kuglófformában, egy muffin a muffinformában, a pálinka a pálinkáspohárban, a pezsgő a pezsgőspohárban…..mert a kettő tényleg elválaszthatatlan egymástól. Mint a borsó meg a héja, ahogy Forrest Gump is egyszerűen és nagyszerűen fogalmazta ezt meg. Habár ezt a szófordulatot másra értelmezte, úgy éreztem, passzol ide. Hiszen a megrendíthetetlen összesimulás, a passzolás itt a lényeg. Csak úgy kap értelmet a kuglóf tésztája, ha a kuglófforma alakját veszi fel. A pezsgő akkor a legfinomabb, ha hosszúkás pezsgőspohárba töltjük, mert ez ünnepélyes kereteket is ad köré. A pezsgő önmagában semmit nem ér, ha nincs pezsgőspohár és fordítva. Arról nem is beszélve, hogy mit ér a sör söröskorsó nélkül…..

Nekem az az üzenete a dorgálásomnak, hogy fogadjuk el, sokszor úgy vannak jól a dolgok, ahogy vannak. A félig beragadt kuglóf is kuglóf, a félig sült muffin is muffin, mert a lényeg….

…..a tartalomhoz a forma….., a borsó meg a héja

azt hiszem egy életre megtanultam .


TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

Somhegyi Dóri: Miért kell utazás közben almát rágcsálni?

Máramarosi Gréta: Merjünk változtatni

Balassa Rozi: Hol szúrtam el?