Forrás: Unsplash

Nálunk is beindult a továbbtanulásos rémálom. Iskolák nézegetése, folyamatos mérlegelés, hogy mi lenne jó a gyereknek. Iskolák tömkelege kínálja magát tálcán a középfokú oktatásban. Mi is elmentünk ezen a héten egy gimnáziumba körbenézni, melynek első állomása a 45 perces szülői tájékoztató volt. Elsőre ingerküszöböt talán meg sem mozgató, majd 30 percet követően ingerküszöböt teljesen átlépő élményben volt részünk. Leírom mi történt .

Egy kissé túlmozgásos, önbizalomhiányos, legalább 40 éve a közoktatásban mozgó igazgató köszöntötte a jelenlévő kb. 100 embert. Lazának tűnő, de annál gázabb poénokkal próbálta tarkítani kommunikációját. 5 perc bemutatkozás után, ami kizárólag az ő erényeiről és szuper pedagógiai módszereiről szólt, szó szerint belökött egy 18 éves lányt az étkező közepére (aki mint kiderült a DÖK vezetője a suliban), aki felkészületlenül, megszeppenve állt a 100 szempárral szemben. Az igazgató noszogatni próbálta olyan demotiváló szavakkal, hogy „nem igaz, hogy nem tudod”, „mondd már a diákéletet” „nem hiszem el, hogy nem tudsz semmit” stb., de a lány nem bírt megszólalni. Van ilyen. Blokk, hidegzuhany talán ilyen érzés lehetett úrrá rajta. Az is megfordult a fejemben, hogy neki nem szóltak, hogy jönni kell beszélni a nyílt napra és most váratlanul érte. Miután már kellemetlen volt a jelenet, az igazgató megszólalt:

„na gyorsan húzzál órára, mert most nagyon csúnyán beégtél” –

és akkor a szülők felé elmondta, hogy így van az, amikor valaki nem készül, az megszégyenül. Ekkor volt az első pont, amikor a lányommal egymásra néztünk.

Végignéztük, hogy egy tanár megszégyenít egy diákot!

Ez nem vicces. Még akkor sem, ha viccesen, nevetve mondta el ezt az igazgató és a jelenlévő többség vele együtt nevetett.

Ezt követően a felkészületlen iskolai vezetők tájékoztatóját kellett meghallgatni, amely során a felszólalókat az igazgató mindig félbeszakította. Azt gondolta, hogy vicces módon, de egy idő után már tényleg tiszteletlen volt, sok esetben erőfitogtató.

Majd ezután az igazgató újra kiállt és elmondta, hogy a tolerancia nagybetűs az iskolájukban, hogy nemre, fajra, vallásra való tekintettel sincs diszkrimináció. Példálózott, hogy a suliba ugyanúgy jár kínai, zsidó, homoszexuális, tanulási nehézségekkel küzdő és sérült gyerek is, akik felé toleranciával és tisztelettel fordulnak. Majd a következő mondat hagyta el a száját:

„Azért beszélek egy kicsit össze-vissza, mert olyan vagyok mint egy autista”.

Na ez volt az a pont, amikor egymásra néztünk újra a lányommal, és egyszerre mondtuk ki, hogy nem maradunk a bemutató órákon.

Tényleg nem gondol bele abba egy igazgató, hogy amit gondol az iskoláról ténylegesen azt is képviseli-e?

Hogy nem látja, hogy nincs semmi kontrollja ebben? Ez olyan, mint egy vállalati működés. Ez egy lenyomat a piacon. Most ez esetben az oktatási intézmények piacán. Hiába van egy hitvallásom, ha szöges ellentettjét lehet tapasztalni. Ez iszonyatosan nagy hátrány…ez nem tűnt még fel senkinek??????

Tudjátok mi volt a legszomorúbb? Az, hogy rajtunk kívül talán még két szülő tekintetében láttam azt a megdöbbenést, ami a miénkben is volt. Arról már nem is beszélve, hogy az igazgató által kommunikált szülő-gyerek-pedagógus fontos „szentháromságában” elfelejtették megkérdezni a jelen lévőket, hogy van-e kérdésünk…..

 


TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

Máramarosi Gréta: Az én képem és az énképem

Máramarosi Gréta: A kimondott szó ereje

Somhegyi Marci: A legérdekesebb dolgozat amit valaha írtam