Forrás: Unsplash

Gondolom nem én vagyok az egyetlen olyan ember, aki találkozott ezzel az embertípussal. Elragadóak, segítőkészek. Okosak. És ami lényeges: irányítóak. Beszélgetések tömege zajlik velük úgy, hogy utána úgy állunk fel, hogy az hogy lehet, hogy én ezt nem vettem észre? Hogy lehet, hogy én nem ezt mondtam? Hogy lehet, hogy ez nem jutott eszembe? És szinte isszuk a gondolataikat, ötleteiket…

Egy percig sem gyanús, hogy valami nem stimmel, hiszen minden mondat úgy kezdődik, hogy

nem akarok beleszólni, de…

persze most csomóan úgy gondolják, ez az anyám vagy az anyósom… De az senkiben sem fogalmazódik meg, hogy ők csak okoskodnak, védenek, esetleg féltett kincsüket gyerekként kezelve irányítanak. Persze ez is idegesítő, frusztráló, de nem feltételhez kötött, mert ha igen, az ő esetükben jogot érzünk arra, hogy fellázadjunk! Míg a megmondó, ott ül, és duruzsol. Miért?

Sosem tudtam igazán megfogalmazni. Mint ahogy azt sem, hogy mi miért hallgatjuk tátott szájjal és értünk általában egyet velük. Mi az az emberi tulajdonság, ami miatt fenntartás nélkül asszisztálunk a mi sorsunk hiányosságainak frázisaihoz. És ami meglepő, az az idő, amit arra fordítunk, hogy a hallottak alapján megváltoztassuk a saját életünket. Például, hogy leüljünk a párunkkal és olyan ultimátumokat intézzünk hozzá, amit sosem mondtunk volna….. ja és amit nem is ért! Veszekedjünk, mert még hülye is! Közben megállapítjuk, hogy igaza volt a MEGMONDÓNAK, hiszen megmondta, hogy így fog reagálni! És mindennap közelebb kerülünk ahhoz, hogy szinte családtaggá fogadjuk őt, hiszen megért, mellettem áll, segít…

De egy-egy apró jelzés mellett mindig elsuhanunk, ami figyelmeztet: hogy

mindeközben elveszíted önmagad!

Mert ha gondolkodnál, akkor már látnád, hogy a többiek szemében megjelenik a kérdés: mi történt veled? Ki vagy te? Miért teszed ezt a környezeteddel? De a legfontosabb, hogy GONDOLKODJ! És ha végre újra látni kezded magad, bizonytalanná válsz. Ami a megmondónak ellenállást jelent.

Gondolkozol, más a véleményed, esetleg nemet mondasz? Már nem vagy megfelelő pálya! Új, friss alany lép a helyedre. Lassan szégyellni kezded magad, mert látod, hogy miben voltál partner. Látni kezded, hogyan csúszik bele más ebbe a csapdába. Szörnyű, de az első gondolatom az volt, hogy miért nem foglalkozik már velem? Miért lettem értéktelen? Persze, ha egy kicsit is végigpörgeted ez önsajnálatodat, sértettségedet……akkor megjön a válasz: hiszen engem dobtak! Olyan, mint egy szakítás…

De aztán oszlani kezd a köd, és érezni kezded,

hogy létezel.

Hogy vannak saját gondolataid, cselekvőképes vagy! Hogy elvesztegettél nem kevés időt valakire, akinek te csak kísérleti alany voltál, és mivel megbuktál a kísérleten, szelektált. Nem, még mindig nem tudom, hogy miért teszik. Tulajdonképpen az is lehet, hogy így születik, hogy küldetése van, mert ő a megmondó! Az is lehet, hogy a manipuláció élménye teszi teljessé az életét. Kormányoz, irányít, elnyom, és mindezt kedvesen. Ki/kik ők? Mindenkinek van és mindenkinek másvalaki…


TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

Somhegyi Dóri: Negyvenig számolok

Mindenhatók?

Somhegyi Dóri: Urban legend

https://pontblog.hu/portfolio/somhegyi-dori-nyomokban-mogyorot-tartalmaz/

Beszélgessünk…

Somhegyi Dóri: Miért