Küzdhetsz ellene, de úgyis utolér. Ismerős az a szólás, hogy a múlt egyszer csak visszakacsint? Ez a gondolat járt az eszemben az utóbbi időben. Mivel kíváncsi ember vagyok, előszedtem a 2-3 évvel ezelőtti, az életemben elég nagy tanításként érkező e-maileket, leveleket, fényképeket, lenyomatokat, szinte visszhangzottak bizonyos mondatok a fülembe. Emlékszem, akkor sok-sok kérdés megválaszolatlanul ért és csak abban bízhattam, hogy türelemmel és alázattal kell lennem és elfogadnom azt a tanítást, amire az élet szeretne tanítani. Bevallom, a sok érzelmi hullám miatt ez a tanítás olykor elérhetetlennek és érthetetlennek tűnt.
Ma már jó felismerni azt, hogy ami annak idején az agresszióról szólt felém és megfélemlítésként hatott rám,
mára messzi idegenként üdvözlöm.
Az, ami az önbecsülésemet próbálta rombolni, mára már tudom, hogy nincs senki és semmilyen helyzet, akinek és aminek ezt megengedném még egyszer. Azt is megtanultam, hogy kik számomra az igazi barátok, akik igazi értékek mentén álltak mellettem akkor, amikor szükség volt rá az életemben. Nem hívtam őket, maguktól jöttek.
Volt olyan is, hogy egy küszöb előtti döntés számomra nem várt módon dőlt el, amiért mind a mai napig hálás leszek a sorsnak. Akkor kudarcként fogtam fel, ma már tudom, hogy azokkal az emberekkel nem tudtam volna azonosulni, mert nem voltak azonosak az értékeink.
Hiszek minden rosszindulat nélkül abban, hogy a karma visszakacsint azokra, akik rosszindulattal vagy anélkül „kárt” okoztak másoknak. És nem azért, mert rosszak, hanem
mert az önmagukért való felelősségvállalás nem a megfelelő mederben van még.
Hiszem, hogy semmit nem kell tennem vagy rosszat gondolnom ahhoz, hogy akik ezt csinálják másokkal, azokat tanítja az élet….egészen addig kapják a tanítást, ameddig fel nem ismerik és nem változtatnak rajta.
Összességében mit látok így több év után? Letisztultságot, egyértelműséget a határaimban.
Jóba lettem önmagammal. Hiszek önmagamban.
Hiszem, hogy az az út, aminek kikövezett, időnként rögös útját járom, tanít. Számomra fontos, hogy elmondhassam minden egyes nap, hogy érdemes volt a hibáimmal együtt felvállalni önmagam, kimondani azokat az érzelmeket, amelyek igazak, valódik. Szeretném, ha mindig a jó élményekre emlékeznék vissza és arra, hogy akiket megbántottam bocsánatot kértem tőlük. Arra szeretnék emlékezni, hogy ÉLTEM. Akit szerettem, annak kimondtam, hogy szeretem.
Hogy miért is gondolom, hogy visszakacsint a karma? Hogy tanuljunk bele, ha többször kacsint, akkor még mindig nem tudjuk elég jól a leckét. A karma nem büntet és persze nem kacsint…..
a karma személyes felelősségvállalásra tanít és arra hogy felnőtten álljunk hozzá a világ változásaihoz.
A karma igazol…vagy téged vagy a tetteid következményét. Valamelyiket biztos. Ha minden egyszerre jön és rendszeresen, bocsáss meg magadnak. Ennyi.
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásunk itt olvasható:
Legutóbbi hozzászólások