Forrás: Pexels

Az elmúlt időszak elmélkedései után a mai napon szembejött velem az alábbi vers. Annyira megfogott, hogy muszáj volt most megosztanom ezt Veletek :-). Bennem az a kérdés merült fel, hogy mennyire lehetetlen az a bakancslista, ami a versben szerepel? Szerintem nem mindegyik része az :-). De mit is jelent a bakancslista? Azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni az életben, mielőtt feldobná a bakancsát. Egy bakancslista nem készül el egy nap alatt, de még több hét alatt sem. Igazából amit tudni kell erről az az, hogy talán soha nem fog végleges formát ölteni, hiszen mindig változik :-)…. velünk együtt :-).

Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

Szeretnék indián lenni egy évre,

szeretnék házakat festeni kékre.

Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,

szeretnék hinni az örökké szóban.

Virágos busszal világot járni,

sohasem fáradni, sohasem fájni.

Szeretném ha bokáig érne a hajam,

szeretném jobban szeretni magam.

Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,

sötét kis szobában csendben meditálni

és amikor ültem kis szobámban eleget,

szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.

Szeretném újra anyámat ölelni,

szeretnék minden kérdésre felelni.

Szeretnék sírókat megnevettetni,

József Attilának barátja lenni.

Szeretnék ültetni cseresznyefákat,

cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,

a cseresznye magokat messzire köpködni,

föld felett angyalként könnyedén röpködni.

Szeretnék jót látni az emberek szemében,

szeretnék ülni a Jóisten ölében.

Szeretném a Földet a Holdról látni,

szeretnék mindig türelemmel várni.

Szeretnék egyszer Van Gogh-gal festeni,

szeretnék mindenkit egyformán szeretni.

Szeretnék Gandhi-val egy asztalnál ülni,

halkan beszélgetni és teát szürcsölni,

miközben minden az, aminek látszik,

s a Nap éppen naplementét játszik.

Kint egy tehénke kérődzik csendesen,

nőnek a virágok erőszakmentesen.

Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe 

az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.

“Adj Isten!”- kacsint ránk s pödri a bajuszát,

s leoldja lassan porlepte saruját.

Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,

vállán tarka madárka piheg.

Lábához hízelegve dorombol a cirmos,

mennyország illatát szaglássza biztos.

Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,

fénylő glóriáját megigazítgatja.

Glóriája körül repked egy kis lepke,

nincsen neki onnan elrepülni kedve.

De leszáll mégis, elfáradt a teste

s a szobába lassan bekúszik az este.

Álomból valóság, valóságból álom,

a fele sem igaz, mind csak kitalálom.

Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,

nem fogja senki kezemet kezében.

Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,

szeretném ha valaki meglátna most engem.

Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,

szeretnék újra kisgyerek lenni.

Szeretném ha az út végén valaki várna,

szeretnék lenni valaki álma.

 

Kedves Pontblog olvasók!  Ti gondolkodtatok már azon, hogy legyen bakancs listátok? Ha igen, mi szerepelne benne?

Egyszerűen szép és nagyon értékes a mondanivalója….elgondolkodtató!