Forrás: Pixabay
Ezt a szót többször mondtam ki az utóbbi hetekben. Nos, akárhogy nézzük a rendszerhiba egy hiba a rendszerből . Ha valami nem úgy működik a rendszerben, hogy támogassa az adott célunkat, akkor egy-egy megjelenő hiba, hibaüzenet az jelzés, hogy valamit nem jól csinálunk.
Egy figyelmeztető jel.
Mi lehet figyelmeztető jel? Például nem frissítettünk, nem értékeltünk, nem vettük figyelembe a környezet változásait, nem egyértelmű a cél, nincs jól felépítve a rendszerünk, nem figyeltünk a rendszerbe résztvevőkre, nem adtunk egyértelmű pozitív visszacsatolást vagy nem hallgattuk meg és végig más szakembereket, pedig mondták, leírták, jelezték. Tehát nem vettük a hibaüzeneteket, habár többször felbukkant, nem foglalkoztunk vele, mert „nem értünk rá”.
Így működik ez az életünk más területein is, aminek klasszikus megfogalmazása; „nem foglalkozunk vele, mert nem fáj még eléggé.” Ismerős? Habár fáj a fogam, térdem, hasam, de még nem megyek el orvoshoz. Megvárom, amíg akkora lesz a probléma, hogy tényleg nagyobb és külső, sok esetben visszafordíthatatlan beavatkozás lesz szükséges. Vagy mint amikor egy cipő feltöri a sarkadat. Először kidörzsölődik, piros lesz, ennek hatására elkezd fájni. Van, aki ilyenkor leveszi, betöri a cipőt, beköti a sebet, de van, aki hordja tovább, amíg gennyes nem lesz és ténylegesen semmilyen másik cipőt nem tud már felvenni. Miért van az, hogy nem vesszük a hibaüzeneteket?
Tényleg azért, mert még nem fáj eléggé?
Sokszor és sok helyen látom, hogy az adott rendszer gazdájának vaksága miatt süket fülekre találnak ezek a hibaüzenetek. Még akkor sem hallja meg, ha objektív szakember is ezt tükrözi vissza. Egyszerűen nem akarja látni a hibaüzeneteket, mert azt gondolja magáról, hogy ő tévedhetetlen és amit kitalált csak az az egy út létezik. Kérdezem én, megéri? Tényleg? Hogy látja felelősen a saját munkáját a nagy egészben? Hiszen a számokon még lehet, hogy nem látszik, az emberek még nem mennek el, habár nem úgy teljesítenek, mint régen és elégedetlenek, de itt vannak???
Könyörgöm! Valaki világosodjon már meg, hogy a hibaüzenetek egyértelműek és venni kellene ezeket a jeleket! Felismerni, azonosítani, gyökér-okot keresni, meghallgatni, korrigálni, rendszerbe helyezni, visszamérni.
Én azt mondom, hogy sokkal előrébb lennénk, ha minden rendszernek lenne egy proaktív, objektív gazdája, aki összesíti a hibaüzeneteket, aki mindig azt figyeli, hogy hol lankad a motiváció, hol vannak belső konfliktusok, hol vannak visszafordítható hibák a rendszerünkben.
A kérdésem csak az, ha a hajó egyszer zátonyra fut, akkor
abba a bizonyos tükörbe a rendszer gazdájaként bele tudsz-e nézni, fel tudod-e vállalni és el tudod-e mondani,
hogy előtte éveken keresztül mindent megtettél-e, hogy ne így legyen….és persze erre hallgatom mindig a klasszikus választ:„mert akkor még nem fájt eléggé és nem gondoltam volna, hogy ez lehet belőle”.
Megvilágítom máshonnan. Nézzük, mi a fájdalom? Egyszerű. Mérjük VOLT-ban és teszteljük a rendszer gazdáján, de csak úgy játékból, hogy hol van a fájdalomküszöb. És azt is úgy csináljuk, hogy a küldött hibaüzenetek figyelmen kívül hagyása mellett a feszültséget tovább növeljük.
Vajon mekkora lesz az a fájdalom VOLT-ban mérve, amit még elvisel?
Így akkor elgondolkodhatunk azon, hogy mi az a fájdalom, amit egy szervezetnek ki kell kibírnia!!! Vajon ezek után is azt a választ fogom kapni a kérdésemre, hogy „tényleg nem fájt eléggé”????
TOP10 írásainkat itt nézheted meg!
Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.
Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.
Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:
https://pontblog.hu/portfolio/balassa-rozi-a-haritas-muveszete/Kapcs.Ford. Abhagy! Ismerősek ezek a szavak valakinek?
Legutóbbi hozzászólások