Forrás: Unsplash

Tuti biztos vagyok abban, hogy mindenki legalább egyszer felvette gyerekkorában a nagymamája vagy nagypapája szemüvegét. Miért volt ez jó móka? Mert a szemüvegen keresztül egészen más  világot láttunk, homályosabbat, élesebbet, vagy felnagyítottat. Ilyenkor mindig azon gondolkodtam, hogy vajon mit láthat a másik ember? Egy ismerősöm mesélte, hogy gyerekkorában a 6. emeleten laktak egy lakótelepen, és suli után mindig a lent parkoló autókat bámulta az ablakon keresztül. Nézte a színüket, szinte kívülről tudta, hogy melyik autó hova szokott beállni. Aztán egyszer csak kiderült egy vizsgálaton, hogy rossz a szeme, így  szemüveget kell hordania. Elkészült a szemüvege, majd egy délután az autó- bámészkodás élménye hirtelen megváltozott. Nem akarta elhinni, hogy mennyire más színe van az autóknak, fáknak és hogy sokkal közelebb vannak ahhoz képest, ahogy azt évekig látta….Amit a saját szemén keresztül látott, az is egyfajta valóság volt, de szemüveggel látta meg az igazán valódit.

Hasonlót tapasztaltam meg én is,  amikor kiderült, hogy fénytörési hiba van a szememben. Ahogy megkaptam a szemüveget, kinyílt a világ….sőt, színesebb, élesebb, másabb lett.

Az addig hitt valóság felülíródott, átértékelődött.

Ezek számomra fontos momentumok, így mindig gondolkodásra sarkallnak. Rájöttem, hogy igazából úgy működünk a mindennapokban, mint egy szemüveg. Felvesszük, mert tudjuk, hogy elengedhetetlen, de azt is tudjuk, hogy egy reálisabb, tisztább képet ad. Ugyan néha homályos, néha karcos és piszkos, néha ujjlenyomatos…..de mindig letakarítjuk, mert arra vágyunk, hogy  tisztán lássunk…..Akkor az lenne az én kérdésem, hogy ezt vajon miért felejtjük el a mindennapokban, az emberi kapcsolatainkban? Mert csak a saját szemüvegünkön keresztüli világ az igaz és valódi?  Persze, ez csak a számunkra igaz ….. Felteszem a kérdést: felvetted-e már valaha más szemüvegét? Én is láttam szemüveg nélkül régebben, hogy zöldes az egyik autó az utcánkban, de amikor felvettem a szemüveget, akkor világosodtam meg, hogy ez egy zafír színű autó. És ha volt valaki, aki ezt a látásmódomat megkérdőjelezte, akkor bizony mind a ketten igazat mondtunk, csak a szemüvegünk volt más. Szóval miért van az, hogy felnőtt, gyerek, szülő, pedagógus mind-mind más szemüvegen keresztül lát? Vajon hogyan tudjuk támogatni a másik látásmódját, ami által elkezdjük megérteni és levetkőzni a saját korlátainkat? Megmondom:

Szemüveget hordani régen ciki volt, most trendi. Régen próbáltuk takargatni, most meg kifejezetten mutogatjuk. Tehát: először vedd le a saját szemüvegedet, majd próbáld meg felvenni a másik szemüvegét, mert az még trendibb, mint a tiéd. Ugyan nem a mi szemünkhöz, „látásmódunkhoz” passzol, de érdemes a másik szemléletmódjába betekinteni, hacsak egy kis ideig, de érdemes.

Mert a másik szemszögéből látni nem ciki, hanem trendi. Ja és nem utolsó sorban alapvetően látni jó dolog…. de tisztán, élesen, a másik szemszögéből meg még tutibb.

 

 


Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

Balassa Rozi: Egyik legfontosabb erényünk…

Füredi Dóri: Miért

http://pontblog.hu/portfolio/somhegyi-dori-azok-a-hasznos-kerdojelek/Maradjunk annyiban, hogy látni jó. A másik szemszögéből meg még jobb 🙂