Forrás: Pexels
Komolyzenei koncerten jártam. Gyorsan a lényegre térek: elkezdődött a koncert. Kb. 15 perc után, a mű tételeinek 10 másodperces szünetében az egész közönség egyszerre kezdett el olyan hangokat kiadni magából, aminek hatására majdnem bagollyá váltam. Elkezdtem a fejemet forgatni minden irányba. Hitetlenkedve néztem körül, és próbáltam befogadni mindazt, amit hallok. No jó, közelítsük meg a helyzetet logikusan: szeptember van, még nincs tél, nincs megfázás, nincs olyan nagy betegség, vírus, amitől ilyen durva tünetek lennének. A következőket tapasztaltam: hangos orrfújás, hurutos és száraz köhögés, sóhajtozás, cukorka zacskózörgés, vakarózás, szemdörzsölés, székben való helyezkedés. Döbbenet ült ki az arcomra. Ezek az emberek mind egy-egy betegség „szerencsés” nyertesei lehetnek? És ha igen, akkor miért pont abban a 10 másodpercben jönnek ki a tünetek? Vissza lehet-e egyáltalán tartani a köhögést, ha betegek vagyunk? Vissza tudjuk-e tartani a vakarózást, miközben a zenészek játszanak? Koncert közben egyáltalán nem dörzsöljük a szemünket, nehogy valamiről lemaradjunk? Vagy ez egy rossz szokás, és mint gyermekkorunkban csak akkor csináljuk, ha nem tiszteletlen? Vagy ez csak feltűnési viszketegség a közönség részéről?
Nyomtam egy gyors státuszt, mondván legalább ennyit érnek a reklámok: bronchitis, rhinitis acuta, hypoglicaemia, neurosis, dyspnoe, conjunctiva, ekcéma.
Kiszámoltam. Ezen a koncerten összesen így kb. 70 másodperc engedélyezett a közönség számára, hogy feltűnjenek. Azért, hogy a zenekar is tudja: ők is ott ülnek. Barátok között is: hét alkalommal hallgattam végig a nézőközönség nem kis decibellel járó akusztikus problémáit.
A koncert végére annyira kíváncsi lettem arra, hogy ez hogyan is működik, szinte izgalommal vártam, mit tesznek, amikor megtapsolják a zenekart és vége van a koncertnek. Döbbenet ült ki az arcomra. SEMMIT! Hirtelen egy csapásra az örömtől és a koncertélménytől mindenkinek megszűnt az összes tünete, problémája! Hát akkor két dolog lehet: pszichés reakciókat produkálnak az emberek, hogy közöljék a zenekarral: HAHÓ itt vagyunk! vagy a zene gyógyító hatása mindenkit egyformán ért el. Kíméletlenül. Egy időben, ugyanolyan hatásfokkal. Hitetlenkedve mentem ki a koncerttermen kívüli részekre. Hallgatóztam. Se köhögés, se orrfújás, se cukorkazörgés. Majd még kijjebb. Az utcán álldogáló emberek sem produkáltak semmiféle tünetet.
Megvilágosodtam. A tünetek 1,5-2 óra alatt idültté váltak: egy koncertterem nemcsak egy lelkibenzinkút, hanem konkrétan egy pszichoszomatikus klinika. A diagnózis számomra egyértelmű: Musica medica.
Most már értem, miért mondják azt, hogy a zenének gyógyító hatása van. Várom a következő cukorkazörgést, köhögést, orrfújást! Esküszöm, egyszer betegen ülök be, hátha nálam is működik :-D.
Komolyzenei koncerten jártam. “Göthös” nép a magyar, mondják. De azon az estén valami csoda történt!
Legutóbbi hozzászólások