Forrás: Pexels

Vannak napok, amikor annyira ólmos fáradtság lesz úrrá rajtam, hogy nem feltétlen garantálható ilyenkor a másokkal való kommunikációm átütő ereje. Így történt ez egy pár évvel ezelőtt, pont karácsony előtti időszakban, amikor is egy ismertebb hipermarketbe vettem az irányt, hogy ponty szeleteket vásároljak a karácsonyi vacsorához.

Bekóvályogtam az áruházba, és kissé andalogva megérkeztem a halas pulthoz. Megálltam, mert nem volt kiszolgáló személyzet. Néztem a szerencsétlen pontyokat a nagy akváriumban, ahogy próbálnak a túlélésért küzdeni.  Azon elmélkedtem, miközben mereven bámultam az akvárium tartalmát, hogy igazából ezekre tényleg szerencsétlen egy sors vár. Végiggondoltam, hogy gyakorlatilag az akváriumban várakozó pontyok egész nap NCIS-t néznek végig. A Pszicho Pata ember bárdja lesújt. Naponta többször is. Számukra ő a szeletelő gyilkos. Joggal félnek, szinte láttam a rémületet a szemükben. Révületemből kizökkentve megérkezett a gumicsizmás, véres ruhájú fiatalember, a halgyilkos. Ahogy ránéztem, hirtelen egy hal szerepébe képzeltem magam….az elmélkedésem teljes blokkjától átitatva még csak köszönni sem tudtam. Ekkor megkérdezte, mit kérek. Annyit tudtam kinyögni, hogy: „Van haljuk?” A halgyilkos elnézett balra kérdőn, és azt válaszolta: „Bízom benne, hogy akad.” Következő kérdésem: „És pontyuk van?” Ekkor kérdőn hol rám, hol a halakra nézett, miközben ezt elég gyorsan váltogatta; valószínűleg komolyan elgondolkodott, hogy ez a nő nem normális. Következő kérdésbomba: „És mennyit kér?” Mire rávágom: „Csak lábas pontyot kérek, abból is nyolcat.” Na ekkor volt az, hogy az úriember hasonlóan nézett rám, mint amikor én először őt megláttam. Az úriember lefagyva, zavarában elkezdett vigyorogni – fejét lehajtva, majd onnan felnézve megkérdezte:”Azt hogy is kell érteni?” Mire én: „Tudja, a ponty szeleteknél, úgy néz ki a két oldalsó hosszúkás rész, mint egy láb.” Elkezdett röhögni, majd  tovább vigyorogva lefejezte a kihalászott egyik pontyot. Elnéztem a pasit. Ez élvezi azt, amit csinál. Elnéztem jobbra…láttam a többi ponty szemében a rémületet. Szinte éreztem a megvető pillantásukat. Ez a mai legalább 20. guillotine. Eddig azt gondoltam, hogy a pasi unottan, maga elé meredve szeleteli a halakat, de nem…..és ráadásul én adtam okot arra, hogy egy halat kivégezzen…mosolyogva!!!!

Kedves Ponty Úr, Ön hamarosan a vacsoraasztalunk egyik ékessége lesz, panírozva, kirántva, aranybarnára sütve. Ne haragudjon, hogy mosolygós kivégzése volt – aminek felelősségét vállalom – , nem így terveztem, higgye el. Az Ön bónusz utolsó vacsorája a majonézes mártás lesz, ha Önnek is megfelel.

Üdvözlettel, a Szemtanú, aki tanúskodása mellett Cinkostársa is lett a Halgyilkosnak….

 Cinkostárs voltam valamiben évekkel ezelőtt. Karácsony előtt. Figyelem véres sztori!!!!