Forrás: Unsplash

Mélyalvás, talán éjjel fél 2 környéke lehetett. Egy intenzív rossz álomból próbálom magam kiszedni, még zakatol bennem az élmény, hevesen ver a szívem és a testem sem akar engedelmeskedni. Még mély állapotban, de konstatálom, hogy nagyon ki kell mennem a mosdóba. Valahogy az álom újra és újra visszahúz, a rossz érzés, a szájszárazság letaglóz. Erőt veszek magamon és ebben a gyenge érzékelésemben zsibbadást érzek az egész bal lábamban. Oldalra fordultam és pislogtam a sötétben, mint a mesebeli nünüke…ki tudja miért?

Kiültem valahogy az ágy szélére, és fura, de tudomásul kellett vennem, hogy a testem tényleg nem akar engedelmeskedni. A sötétben, mint egy idióta mereven néztem előre, széttúrt-szétzilált állapotú hajammal és akkor arra gondoltam, hogy most a családom ilyen állapotban tuti megijedne tőlem. Sőt még a szomszédok is – Dóri a bénalábú kertvárosi szörnyszülött…. Ezen derültem egyet, mindeközben a szükség egyre jobban hatalmasodott el rajtam. Így minden meggondoltságot mellőzve felálltam…de csak a pillanat egy töredékére, mert a következő képem az volt, hogy négykézláb állapotban vagyok az ágyam mellett. Nagyon konkrétan elzakóztam az éjszaka kellős közepén!!! Az elzsibbadt béna bal lábam galád módon ezt tette velem. Biztos ott röhög most rajtam, hogy levett a lábamról, mi? Hiába az önbizalom és az akarat, na a bal lábam nem akart engedelmeskedni. Érzékelve nyomoromat – és tök jó, hogy ezt se a férjem se a családom nem látja -, kicsúszott a számon a nem a legszebb magyar szavak egyike. Sajgott a jobb térdem, hiszen a bal lábamban folyamatosan hangyák rohangáltak ide-oda mindenféle indok nélkül. Kész, tudomásul kell venni, hogy a bal lábam tojik a nyomoromra. Felnéztem és a férjem éppen horkolva a másik oldalára fordult. Ő semmit nem látott és jobb is, hogy nem tud az én kis ügyemről. Még a végén megkapom, hogy öreg vagyok már és tehetetlen, kábé ilyen lesz majd az öregek otthonában is.

Egyértelmű és rapid stratégiát kellett alkotnom,

hiszen sietnem kellett a mosdóba. Négykézláb megfordultam és mint egy 8 hónapos csecsemő, így baktattam a mosdónk felé. Eszembe jutott, hogy jó, hogy még nincs rajtam pelenka, bár ez csak idő kérdése….:-). Első akadály: csukva van a hálószoba ajtónk…..két lábon, helyesebben csak egyen (a jobb lábamon), hiszen az engedelmeskedett csak egyedül, nehezen, de kinyitottam az ajtót. Már csak pár négykézlábas lépés választ el a mosdótól. Megálltam és megkönnyebbülve néztem rá a fajanszra. Úgy éreztem, hogy soha nem örültem még ennyire egy vécének, bár amikor ez megfogalmazódott bennem, megint feltettem a kérdést magamnak, hogy tényleg normális tagja vagyok-e a magyar társadalomnak. Egy klotyónak örülni????? Aztán végül sikerült elfoglalnom a helyet, miközben a bal lábam is elkezdett magához térni. Először több hangya, majd már csak egy-kettő futkosott a lábszáramon…na gondoltam, jó ha az egész boly elmegy végre innen…….utálom a betolakodókat , aztán elkezdtem aggódni, hogy még a végén az elmeállapotomra hivatkozva lefújom magam hangyairtóval :-D.

Miután végeztem, két lábon, hangyamentesen visszamentem az ágyamba és elaludtam. 

Az embernek a saját nyomorát nézni a saját szemüvegén át és azon röhögni a világ legkettősebb érzése: felemelő és letaglózó egyben.

Olyan igazi, hamisíthatatlan lábról levevős .


TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

Balassa Rozi: A dugóban is boldogan

Füredi Dóri: Miért kell utazás közben almát rágcsálni?

 

Füredi Dóri: Összeesküvés elmélet

 Fajansz-öröm. Hallottatok már erről? Nem? Pedig létezik :-).