Forrás: Füredi Dóri

Nem is olyan régen írtam az elvonulásomról….arról, hogy miért van szükségem egy kicsit elmenni, magamban lenni. Sokan kérdeztétek, hogy „na milyen volt”? Hát most leírom .

Elvonulásomnak az Őrség adott otthont, szóval valahol az Isten háta mögött voltam kettővel. Hogy mit csináltam pontosan? Én sem tudom igazán, talán amihez pont kedvem volt. Kiolvastam egy könyvet, aludtam, bicikliztem. Másztam meg kilátót. Lépteim nyomán mosolygásra késztetett a fák és a rét illata. Simogattam búzát, gázoltam búzamezőn (bár nem biztos, hogy előnyös volt a lábszáramnak). Ébredtem madarak szárnysusogására, csivitelésére. Kávéztam reggelente az előttem elterülő levendula mező méhecskéinek döngicsélésére. Láttam tőlem 50 méterre őzikét legelni, réti sast leszállni. Másztam meg magaslest. Sokszor élveztem a csendet. Álltam kukoricásban a feeling kedvéért. Bicikliztem erdei utakon, majd toltam azt sokat felfelé menet . Hallgattam a szú percegését. Érkeztem meg nem egyszer Csödéről Csödére (nem hülyéskedek, kettő van belőle!!!!). Hajtottam közkutat. Feküdtem útszélen. Ültem buszmegállóban egy faluban az érzés kedvéért . Időnként éreztem a nagypapám autójának illatát. Énekeltem  hangosan az autómban ülve népdalokat (fura, de az Iglice szívem iglice és Béreslegény dalokat) aztán Bikini és Republic jött, és ciki vagy sem, a Despacito is felkerült a palettára. Volt, hogy két napig nem gondoltam semmire. De tényleg! Utaztam jófejségből erdei vasúton. Jártam talpfákon az erdei vasút nyomvonalán. Találtam óriási fácántollat, amit a hátizsákomba tűztem. Jártam templomban. Jártam Európa legnagyobb Sztúpájánál. Ültem egy órát a fűben ülve, várakozva az erdei vasútra. Kértem ivóvizet házhoz becsöngetve. Kávéztam Annus nénivel. Jegyzeteltem. Ültem tóparton merengve. Beszélgettem jóemberekkel. Sőt megtanultam egy útbaigazítótól azt is, hogy a vonat érkezéséig „pisálni” szoktak az állomásnál az emberek .

Szóval nagyon tarka, nagyon változatos, örömteli, szabad pillanatokat élhettem át az elmúlt napokban. Érdekes módon semmi nem tudott felidegesíteni – még az sem, amikor a szomszéd apartmanban lévő 4 gyerekből három biztosan hosszú órákon keresztül ütemtelenül harmónikázott, furulyázott és a legkisebb egy vascsövet ütögetett vascsővel…..tényleg nem tudott felidegesíteni .-).

Amit viszont biztosan meg kell tanulnom: nem elfelejteni enni , mert ez elég sokszor előfordult az elmúlt napokban.

Szóval most már tudom, hogy jövőre biztosan újra elvonulok egy hétre! Hogy miért? Mert jó .

Elvonultam, megérkeztem. Leírtam :-).