Forrás: Designerpics
Előhang: Nekem egyszer azt mondták a főiskolán, hogy vigyázzunk arra, hogy soha ne tartozzunk „izmusokhoz”, mert az nem vezet önálló gondolkodáshoz. Nézzük csak, így elsőre milyen „izmusok” jutnak eszembe: alkoholizmus, liberalizmus, nacionalizmus, dadaizmus, expresszionizmus, egoizmus, mazochizmus, maximalizmus, kannibalizmus, nárcizmus, sznobizmus. A világháló szerint napjainkban legalább 370 féle „izmust” tartanak nyilván.
21.század. 2016. Nyár vége. Híres festő kiállítása. 10.00 óra. Zulu.
Az idősávos beengedést követően, a 21 fokon tartott térbe lépve, a szokásos feeling fogadott. Sötétség, minimális megvilágítás. Híres festő élettörténete, timeline a falon. Tovább haladva a sötétben, a kezdetleges szobrászati próbálkozásokat láthattuk. Elnézve a tényleg kezdetleges műveket, gyermekeim óvodáskori próbálkozásait juttatta eszembe. Formátlanok, kifejezéstelenek, de buksi-simogatást váltanak ki az emberből. Tovább haladva a falakon ugyancsak primitív – bár a megfogalmazás szerint kiforratlan???? – rajzok, skiccek. Magamat juttatta eszembe. 39 évesen nem vagyok képes egyenes vonalat rajzolni és alakzatot megjeleníteni egy papíron. Pont egy ilyen képnél, ahol egy halványan, ceruzával rajzolt fél fej és egy orr torz vonala volt látható, két 60 év körüli nagyon jól öltözött hölgy beszélgetése ütötte meg a fülemet. „Nézd ezt a vonalvezetést, ezt a végén elhalványodó ceruzaélt! Felveszem a szemüvegem, hogy jobban lássam a professzionalitást.” „Elképesztő tehetség, milyen kifejezőek a vonalak!” Mindössze két vonalból sikerült ezt leszűrniük. Egymást megerősítve, jóváhagyva legalább 5 percig ez előtt a kép előtt álltak és megállapították a „kiforratlan” műből kiszűrődő professzionalitást. Mindeközben nézték a körülöttük lévő emberek reakcióit. Nem tudom, hogy feltűnt-e nekik, hogy a kiállítás legelején állnak még, és a lényeg majd később jön? Nem tudom, hogy értettek-e hozzá, de az biztosan elgondolkodtatott, hogyan sikerült két kezdetleges vonalból ennyi mindent leszűrniük. Tovább hallgatóztam. Nem hallottam se szakszavakat, akár asszociációkat más festőkkel, irányzatokkal kapcsolatban, csak a nagyon egyszerű következtetéseket. Rájöttem, hogy ez nem szólt másról, csak róluk. Ekkor jutottak eszembe az „izmusok”. Ez esetben a sznobizmus. Azt hiszem tipikus példáját láttam a Wikipédia meghatározásának: „Az előkelőket vagy a szellemi élet kiválóságait majmoló, hozzájuk dörgölőző személy. Ezáltal érzi azt az ember, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Az ember ilyenkor stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahová valójában nem tartozik, és nem is fog. Ez az álintellektuális ember megnyilvánulása. Sznob az, aki művek, előadások, híressé vált valakik vagy valamik iránt érdeklődik, abból a célból, hogy a jobb társaság tagjának higgyék. Valójában azonban keveset, vagy semmit nem értenek meg a jelenségből.”
Hát akkor vegyük újra, mit is tesznek az „izmusok” az emberrel, legalábbis az én meglátásom szerint. Elsősorban szűklátókörűséget, ami korlátolt tudatot alakít ki. Megrekedésről árulkodik. Megöli az önálló gondolkodásmódot, és megfelelni akarást erőszakol ki. Kérdésem: megéri másnak látszani, mint akik valójában vagyunk? Miért nem vállaljuk fel önmagunkat? És akkor megint ott tartunk, hogy MIÉRT. Miért kell a sok miért? Mert KÉRDÉSEKKEL lehet ezzel szembe menni. A kérdések segítenek tisztázni, segítő jobb kezet adni….. tehát érdemes ezekből minél többet feltenni másoknak és önmagunknak is. Így van remény arra, hogy egyre kevesebb embernek lesz szüksége „izmusokra”. Hát akkor segítségképpen leírom azokat a kérdőszavakat, amiket mindenképpen érdemes feltenni:
- Miért?
- Mi/mit?
- Kinek/Kiknek?
- Hogyan?
- Milyen célból?
- Meddig?
- Hol?
Ez nem sok. Összesen hét kérdőszó, amit be tudunk iktatni a mondanivalónkba. Tisztáz, megértet, választás elé állít, döntésre sarkall. Mindenképpen megéri használni őket. Te kipróbáltad már?
Sok kérdés fogalmazódott meg bennem újra. Most egy híres festő kiállításán.
Legutóbbi hozzászólások