Ez a címe egy kedvenc könyvemnek. Miért szeretem? Mert könnyed, vicces, és határtalanul jó karakterek vannak benne. Nem kell gondolkodni, csak élvezni. Szerintem napjaink egyik fontos tényezője, ha el tudod engedni magad olvasás közben. Nincsenek agyalások, tragikus érzelmek, felkavaró fordulatok, úgyis ilyen a való világ.
Egyik kedvenc részem, amikor főszereplőnk tűsarkát rabul ejti egy csatornafedél. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit tesz meg egy nő a cipőjéért! Szerintem az általános tény, hogy a
legtöbb nő cipőmániás!
Hát én is ebbe a táborba tartozom! Tipegünk, bár rém kényelmetlen. Vagy elbabrált formátumokat aggatunk magunkra és nem tudunk járni benne! Bárkivel megküzdenénk egy-egy darabért, még ha szanaszét töri is a sarkunkat.
Hát én boldogan vettem fel egy cukiii darabot. Ne gondoljanak nagy dologra! Dögös, telitalpú, persze mintás talpú, három bőrcsíkból álló, édi csatos darab. Minden nő ismeri, hogy milyen, amikor az ajtóban állva azt érezzük, most teljes a kép! Arról nem is beszélve, hogy ezt még senki sem látta rajtam! Már előre élvezzük ilyenkor a kérdésözönt: Hol vetted? Mikor? Van még? Nem baj, ha én is veszek?
Valahogy az az 1 perc figyelem, boldogít!
Hát igen, én is ezt éreztem reggel 7.00-kor. Az időpont lényeges a sztori szempontjából, mert 7.10-kor már éreztem, hogy valami nem jó! A gázra lépve nem érzékeltem rendesen a pedált. Össze-vissza fészkelődve állítottam be a lábfejem, hogy vezetni tudjak, bár lehet, hogy kézzel jobb lett volna. Leányom csöndesen jegyezte meg, ha még egyszer így fékezem, akkor a második piros puklival már nem megy be az iskolába! Nem is értettem, nem mindegy, hogy egy vagy kettő? Másik leányom szkeptikusan megkérdezte: Vezessek? És ekkor megérkeztünk a célhoz!
Ahogy kiléptem az autóból, bokám lefordult egy kavicskáról, így az ajtóba kapaszkodva
korrigáltam csendes hanyatlásom.
Ekkor már röhögtem magamban. A kapuig vonultam, szó szerint! Minden lépést megtervezve, iszonyú koncentrációval értem el a célt! És beléptem…volna…amikor a sarkam megakadt! Az első gondolatom az volt, hogy nem lehet baj, hiszen telitalpú! Nem is volt! Enyhe térdszalag szakadással ugyan, de tovasuhantam.
Viszont hirtelen meghallottam egy semmihez sem hasonlítható hangot! Klaff-klaff! Mi ez? Én nem lehetek, hiszen megyek! Magasan, sarkakon, talpon! Majd egy szörnyű gondolat, miért nehezebb az egyik cipőm, mint a másik. És az aulán átvonulva, csoszogva, végre le tudtam ülni… Hát siralmas volt! A cipőm közepén egy ponton rögzült már csak a telitalp, melynek súlya hihetetlen volt. De ekkor is egy dolog villogott előttem, hogyan hozzam helyre a csodálatos lábbelit? Cellux? Mert az átlátszó? Stift, hátha megtartja? Rapid megoldás, többen érdeklődnek, segíthetnek-e. Ennél lejjebb nincs.
Probléma megoldva. A lényeg, hogy a
tökéletes outfitem meglegyen ma
még a munka végére! És nem hiába vagyunk nők! A munkanap végén az autóig csoszogva, kicsit sántán, de tökéletes külsővel és felemelt fejjel jutottam el! Persze nem számolva, hogy a bokám hányszor hagyott közben cserben…
Majd nőies, elegáns mozdulattal a csomagtartóba vágva a cipőm a nehéz nap után, mezítláb vezettem haza….. de a méltóságom megmaradt és ez a lényeg….😊.
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásainkat itt olvashatod:
Legutóbbi hozzászólások