Csendben, az éj leple alatt érkeztél, egyből tudtam, hogy te vagy az. A hideg rázott tőled órákon keresztül, de nem szóltam. Tudtam, már vártam érkezésedet. Lázasan kerested az immunrendszerem, hát megtaláltad. Izmaimat megfeszítve próbálkoztál, hátha te kerülsz ki győztesen. Jöttek álmok, még mindig gyermekkori sérelmek formájában. Ha nem a testemet, a tudatomat is formálni akarod?

Hát azt már nem!

Egyik éjjel arra keltem, hogy ideges vagyok miattad. Rég nem éreztem ilyet. Megfeszítetted a karjaimat és én tényleg azt éreztem, hogy megütöm az első embert, aki az éjszaka közepén a szobámba jön. Eszembe is jutott, hogy valamelyik családtagomnál kezdem???  Na akkor keltem fel, mert annyira elrugaszkodott volt a tudat, hogy agresszív vagyok? Neeeem, az nem lehet. Mi más dolgom lett volna éjszaka 3 órakor?? Hát egy órán keresztül bokszoltam a levegőt fekve, mire engedett az idegesség és az izomfájdalom a kezemben. Viszont köszönöm, hogy segítettél megvilágítani, van bennem rejtett agresszió,

dolgom van még magammal ez már biztos.

Elvetted az erőmet, pont amikor szükségem lett volna rá. Miért csináltad? Évek óta nem voltam beteg, te meg nemes egyszerűséggel besétáltál és energiavámpír módjára odacsaptál. Nem volt hozzá jogod. Egyoldalú ez a rendszer, tudod?

Minden érzékszervemet megbénítva azon dolgoztál, hogy leteríts. De vedd tudomásul, hogy nem engedem, mert nem tehetsz meg mindent. Kérdezd meg legközelebb, hogy akarom-e? Érthető?

Viszont egy dolgot megköszönök neked, hiszen enélkül nem derült volna ki, hogy ki az, aki nem való az életemben.

Könnyebb volt a búcsú így, hogy a tények beszéltek helyettem.

Tudtad, hogy megbénítottál egy egész családot és egy egész világot? Tudtad, hogy ha hétfőn megrendeltem volna a heti bevásárlókosaramban a kaját az vasárnapra ide is ért volna, mert mindenki házhoz rendel? Akár éhen is halhattam volna, ha nincsenek a szomszédaim és a barátaim? Tudtad, hogy elvetted 10 napi munkámat, az amúgy is nehéz időszak közepén? Elvetted a szaglásom, ezért odaégettem az ételt, csak a füstöt láttam, merthogy hozzászagolni, na azt nem tudtam sajna.

Te kis rohadék!

Kiváltottad a mérhetetlen dacomat, úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó hanyattesni miattad. Küzdök ellened, a fáradság ellen, amikor minden nap érzem a hullámvasutat, a fejfájást, a testen kívüli érzést….. de a lényeg, hogy élek. Nem. Tudod mit? Küzdeni sem vagyok hajlandó ellened, kivárom amíg kiköltözöl belőlem. Alázattal fogom végigvárni, amíg megtörténik úgy, hogy nem vagyok hajlandó tudomást sem venni rólad.

A rohadék egy gennyes szó, a francba pedig egy nagyon távoli hely az én világomban, amit valószínűleg a világűrben kell keresni. Ezt kívánom Neked, mert ez nem volt fair.

Legyen gerinced, csak ezt kérem.

Húzd ki magad és menj jó messzire úgy, vissza sem nézel. Nem fogok sírni utánad…sőt….megünneplem maszk nélkül, betegségtudat nélkül és nehezen, de a hasznát fogom nézni….mert nem érdemelsz többet… Menj a francba, erre viszont emlékezz!

————————————————————————————————————————————-

Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.

Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.

Hasonló tartalmú írásainkat itt találod:

Csíkos napernyő

Mind meghalunk?

Fantomasz