Kialakítottam egy medret. Az életem medrét, ahol biztosítottam az életem folyását. Nem mondom, hogy nincs vagy nem volt benne szabálytalanság, kanyarulat, partbeszakadás, kőzetfelhalmozódás, iszaposodás, szigetesedés….. nem mondom, hogy a hódokat nem engedtem gátat rakni. Nem, nem mondom.
Hagytam, hogy beledőljenek fák, de elbírtam, hiszen a vízen képes fennmaradni és úszni. Egészen addig, ameddig a meder olyan keskeny lett, hogy keresztbe fordulva az uszadék fa fennakadt rajta. Hogy ez mit okozott? Természeti problémán felül belső feszültséget. A fába beleakadt minden, amit az ár hozott: szemét, üres palackok, még több uszadék fa, míg végül
én magam nem tudtam átjutni rajta.
Kiröhögtek a hódok, akik látták küzdelmemet, néztek a kacsák és hangosan hápogtak, jöttek a hattyúk és fújtak rám, sokan néztek rám a partról, próbáltak segíteni. Kiabáltak erről a partról, kiabáltak a másikról. Hallottam, de nem értettem mit mondanak.
Én csak „úsztam” az árral. Néha azt sem éreztem, hogy sodrással szemben. Hát hülye vagyok én? Egy szál bikiniben nyomom, télidőben? Mit nekem évszakok és a hideg, hiszen én bármit kibírok. Vidéki lány vagyok. Na ez is egy mekkora baromság. Fogalmam sincs mi vagyok. Vidéki vagy fővárosi?
A francba, hogy nincs egy rohadt SUP az uszadék fa helyett? Mit gondoltam, hogy csupaszon,
önmagamat adva elég leszek ahhoz, hogy ezt „megússzam”?
Most, hogy végiggondolom, mellúszásban sem vagyok elég jó, fennmaradok a vízen, nem süllyedek el, viszont be kell ismernem, hogy ez csak kapálózás…..tudatos tempók helyett. A mellúszás tempója baromi fárasztó, nincs benne sok gyakorlatom. Akkor miért a folyót választottam és annak medrét alakítottam? Normális vagyok? Banyek….hát van partja, nem tűnt fel? Kalimpálok a vízben, nagy csobogással, most már mindenki rám figyel. És akkor éreztem hirtelen, hogy átfagytam, elfáradtam, lemerevedtem, bepánikoltam.
Tele ment a szemem a piszkos vízzel. Nemcsak a szemem, hanem a fülembe is került és nyeltem is nem keveset. És akkor éreztem, hogy számomra ismerős kezek ragadják meg a karomat és egy rántással kihúznak a vízből. Kifeküdve, minden erőmön túladva próbltam fókuszálni.
És egyszerre kitisztult a kép. Partot értem. Nem is volt olyan nehéz,
de kellettek hozzá a kezek.
Visszanéztem a folyóra és nem hittem a szememnek. A hódok építette gát a világ legcsodálatosabb építménye, az uszadék fák sok állatnak adnak menedéket, most hogy fennakadtak. Azon a parton ahol a barátaim és számomra fontos emberek állnak, a világom egy részét jelentik.
Rájöttem. Én nem voltam jó helyen.
Legközelebb előbb megtanulok rendesen úszni és megnézem, hogy melyik vizes közeg az én közegem. Ha egyáltalán vizes. Azt is megnézem, hogy kik kísérnek és legutolsósorban azt, hogy vannak-e vízen úszó járművek, amivel ezt meg is tehetem ha akarom és van aki elkísér.
Hogy mire vagyok büszke? Arra, hogy bikiniben, nagy sodrásban fennmaradtam a hideg vízben, és ha igazán nem is tudok jól úszni, nem haltam bele. Hálás vagyok azért, hogy a mélységet már nem tapasztalom meg, hiszen tudom, milyen ott és hogy mire vagyok képes.
Képes. Vagyok. Úszni. Nemcsak úszni…
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásainkat itt olvashatod:
Legutóbbi hozzászólások