Forrás: Pexels

Tudod mi az a kocsma kvíz?  Egészen ideáig én sem tudtam. A két szó hallatán ellentétes érzelmek jelentek meg bennem.

A kocsmáról részeg emberek, áporodott levegő, dohány és italszag jut eszembe (nem emlékszem életem során arra, hogy valaha is fogyasztó vagy vendég lettem volna egy ilyen helyen). A kvíz viszont pozitív élményekre utal, mert játszani nagyon szeretek, annak ellenére, hogy a tudás – ami ott van valahol elrejtve agyam rejtett zugaiban -, bizony nehezebben jön már elő.

Ezért aztán duplán meglepődtem, amikor egyik ismerősömtől meghívást kaptam egy közös játékra, történetesen egy kocsma kvízre. A vendéglátás apropója egy jeles születésnap megünneplése volt. Hívtak, hát mentem, de sok reményt – a fent részletezett okok miatt – nem fűztem hozzá. Aztán jött a meglepetések sora: a hely kulturált volt, nem füstös, nem koszos. A berendezés stílusa a 60-as éveket idézte, annak ellenére, hogy szinte mindegyik bútor más stílusú volt.  Az sem volt zavaró, hogy némelyik bútor kárpitja  szakadozottan nézett ki. Retró dekoráció; régi játékok, használati eszközök díszítették a falakat. Kifinomult ízlésű emberek talán giccsesnek neveznék, nekem viszont tetszett, mert az ifjúságomat juttatta eszembe. A társaság zömében korombéli emberből állt. Kevés volt az ismerős arc, de bíztam abban, hogy az idő haladtával ez változni fog. A vendéglátók nagy gonddal állították össze a csapatokat. Igen, csapatokat! Merthogy a kvíz egyben egy csapatjátékot is rejtett. Minden csapatban volt legalább egy olyan családtag, akit mindenki ismert. A játékmester – egy szimpatikus, jó humorú fiatalember – először a szabályokat ismertette, majd felvázolta a témaköröket, külön hangsúlyt fektetve arra, hogyan lehet plusz pontokat szerezni.  Ezt követte a csapatnév kiválasztása, így a sok ismeretlen szinte azonnal egységes közösségé formálódott. Félszegen kezdtünk hozzá a feladatok megoldásának, de hamar kiderült, hogy mindenki jó valamiben. A fiatalok türelmesek voltak, és egy percig sem éreztették velünk azt, hogy korunknál fogva lassúbbak vagyunk. Együtt nevettünk, izgultunk és persze vigyáztunk a játék tisztaságára is :-). Nem használtuk az okos telefonunkat, csak és kizárólag a fejünket! A játékra szánt egy óra hihetetlenül gyorsan elrepült. Az értékelést követően jött az eredményhirdetés. Csapatunk fél, azaz fél ponttal lett első. Megnyertük a fődíjat! Egy közös vacsorát, amit az ünnepelt és a férje készít majd el nekünk egy nekünk megfelelő időpontban :-).

Köszönöm ezt az élményt a vendéglátóimnak, és mindenkinek jó szívvel ajánlom az ilyen kvíz játékokat.

 Egy kocsmában csak inni lehet? Ki mondta? 🙂