Gondolom mindenki találkozott már azzal a problémával, hogy elindul valahova, találkozik valakikkel és baromi büdös van. Ilyenkor az első ösztön, hogy fintorgunk, szabadulunk a forrástól, finom jelzéseket adunk. Tehát… az én esetem úgy kezdődött, hogy a gyermekek számára fenntartott játszótéren átsétálva, óvatlanul, merő jóindulatból leléptem a köves útról, hogy visszadobjak egy labdát. Miért is nem hagytam, hogy a gyermek maga lépjen a labdáért!? Ki tudja!
Boldog mosollyal nyugtáztam az aznapi jócselekedeteim között, hogy a kicsi rám mosolygott és még meg is köszönte. Szinte újult erővel, indultam tovább egy üzletbe, ahol minden tiszta, szép és ráadásul élelmiszer. Megvan az érzés, amikor úgy gondolod, hogy na végre ez a nap, az a nap, amikor
csak jó történhet veled?
Mész, válogatsz… Rámosolyogsz eladóra, idegenre, legyen nekik is boldog napjuk!
Kétkedő tekintetükből rájövök, igen a magyar savanyú nép! Mikor volt már az, hogy barátságosnak neveztek minket? Miért is van az, hogy nem tartanak velem a boldogságba? Bár engem is zavar valami. Nem tudnám pontosan meghatározni, hogy mi, de valami nem oké. Jön, kísér az érzés. Rendben, de csak én vagyok így vele? Lesütött szemek. Pillantások… Lopott mormogások. Jól is eshetne, de korosztálytól és nemtől független. Már én is egyre szúrósabban nézek. A szemem elhomályosul, szinte orrfacsaró a bűz, amit érzek. De hogy lehet, hogy az, aki hordozza reakciómentes? Persze mit is csinálna a szerencsétlen a bolt közepén? Ha csak nem saját maga által kibocsátott szagról beszélünk itt, ebben a szituációban, nincs megoldás.
És ekkor felgyullad a lámpa az elmémbe, el kell szakadnom valakitől, akit biztos követtem idáig, csak nem figyeltem. Megoldás,
megkeresni a bűnöst!
Hihetetlen, már én is átmentem hibáztató üzemmódba! De lassan tisztulni kezd a kép. Engem kerül mindenki! Nem is értem… Pedig szerénytelenül állíthatom, jól nézek ki, csak ez a… És ekkor mellém lép a kicsi. Még mindig mosolyog:
“Néni, beleléptél a kutyakakiba a téren, nem vetted észre? Nagyon büdös vagy! Anyu rá is szólt a bácsira, hogy miért nem szedi össze, de azt mondta kussoljon, semmi köze hozzá!”
Az első a megsemmisülés, a második a b+ érzés.
Majd az öröm, hogy a kis fickó legalább sorsközösséget vállal velem, nem utál, megért. A szagom sem zavarja! Anyuka kellő távolságot tartva mosolyog. Na, igen a szag! Megszoktam, bár tudnék anélkül járni, hogy megemelném a talpam, akkor nem minden lépés után nyerne új lendületet! Fizetés, somfordálás, pocsolyakeresés. Persze esélyem sincs, az eső nem esett hetek óta! A cipőm talpa alapján delikvensünk
akut hasmenéssel küzdött
még egy-két napja. Állaga alapján az átmenet jellemző a cipőm orrán és sarkán, zöldtől a barnáig. De szép is ez! Hogy lépne bele ő is, és kenődne fel a bokájáig!
Az állattartás nem mindig fény és pompa, de vannak kulturáltsági szabályok, amit ha nem tudsz betartani, ne tarts kutyát! Félreértés ne essék, nekem is van két nagytestű kutyám. Gondolom, aki ért hozzá tudja, hogy nagy test, nagy termelés. Igen, azt is tudom, sokat dob a helyzetemen, hogy saját kerttel rendelkezem. De ott sem hagyom, hogy a fekália betemessen! Na, mindegy! Nem vagyunk egyformák! Egyezzünk meg,
van, aki büdösen szereti…
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásainkat itt olvashatod:
Legutóbbi hozzászólások