Életem egyik legnagyobb kihívását kaptam meg, naná, hogy egy kilincs formájában. Lévén, hogy a bejárati ajtón ki kell cserélni, eddig soha nem látott, karmikus feladatot kaptam az élettől. Megmondták a centiméter számot, viszont azon belül és kívül, hogy milyet, na azt rám bízták. Itt már éreztem, hogy ennek a projektnek a kimenetele nehezen lesz megjósolható.
Így utólag mit gondolok a szakemberről, aki ezt rám bízta?
Merész volt.
Persze kaptam segítséget hova menjek, viszont ennél többet, egyebet nem…tehát a saját kútfőm állt rendelkezésre, amit valljunk be őszintén, inkább a sivár sivatag effektus lengte körül kilincs-ügyben, mint a tudományosan megalapozott angol tudósok okosságai.
És akkor megtörtént az, hogy beléptem az ajtón. Egy kilincsüzlet ajtaján. Merthogy b.szki van ilyen. Most már kiderült részemről is. Igen. Ahol kilincseket árulnak. Cipőbolt megvolt, parfüm üzlet megvolt, ruhaüzlet, lámpaüzlet, na az is, viszont soha nem gondolkodtam ezen, ciki vagy sem. Szóval ennek tudatában elég szőke nősen besasszéztam. Ez volt Dóra antréja. Szinte éreztem, ahogy a hajamat meglibbenti a változás szele.
És akkor itt álljunk meg egy szóra, mert a kezemben a centiméterrel és azok adataival elég furán nézhettem ki ezt valljuk be, főleg, hogy kizárólag férfi eladók voltak az üzletben. No még mielőtt félreértésre okot adhattam volna, zsebre tettem azokat.
Aztán valami olyasmi érzés kerített hatalmába, amikor gyerekkoromban lövésem sem volt, hogy a kisebb, közepes és nagyobb csavarok mi az istennek olyanok, amilyenek. Bár ha belegondolok azóta ebben a gondolkodásban sokkal előrébb nem jutottam azóta sem. Tehát az esélytelenek nyugalmával, fejemben a csavaros észjárással 😊 (pffff…..), úgy döntöttem nem színészkedek,
felvállalom önmagam.
És akkor én marha, körülnéztem. Nem kellett volna. Az jutott eszembe, amikor a Tom és Jerry-ben kiugrik a szeme Tomnak, ohhhhh, hogy az összes nénikém fonná be a hajamat…. 957 ezer féle kilincs jelent meg a szemem előtt. Na szép. Van amelyiken még ajtó meg ablak is van :). Honnan a büdös életből kéne tudnom, hogy mi kell nekem, egyáltalán mi tetszik? Ha bemegyek egy cipőboltba, egyből tudom melyik lesz jó a lábamra. Na de ezek????
Most nézem, hogy van jobbos meg balos????? Ohhhh banyek. Legalábbis innen úgy tűnik. Az az érzés kerített hatalmába, mint a filmekben, amikor a robbanás ereje megüt és úgy érzed légmelled lesz. Ebből a mély belső párbeszédemből és önfegyelmemből zökkentett ki az eladó megszólítása. Elmondtam zavaromban, hogy hát nagyon kezdő vagyok a témában és azon kívül, hogy van egy centiméter számom, fogalmam sincs, hogy eszik vagy isszák.
És akkor meg is érkezett az első kérdés: „Rozettás?” Agysejtjeim milliméterről-milliméterre próbálták megközelíteni a szót, a kérdést, az volt az érzésem, hogy hallom amit mond, de esküszöm nem értem. Őőőőőőőőőőő, megkértem szépen, hogy magyarázza el miről beszél. Emberünknek egy mosoly volt a válasza, majd megmutatta a bemutatótérben, miről beszélünk.
Majd jött a következő kérdés: kültérre vagy beltérre? Hogy az a….és itt már eszembe jutott mindenféle vulgáris szó……úgy emlékszem, forgattam a szemem föl meg le, aztán jobbra meg balra 😊…….az egyik oldala kint van, a másik bent :D, legalábbis így női szemmel így néz ki a bejárati ajtónk. Akkor erre most mi a jó válasz? Emberünk tétlenül dülöngélt egyik lábáról a másikra, hiszen demens magatartásom kábé erre korlátozta. Majd megérkezett a mentő kérdés: „Kérem mondja a centiméter számot.” Na ez az egy amit tudok, persze ezt sem magamtól. Megmondtam. Hallelujah, összesen ötféle kilincs közül válogathatok csak, juhúúúúúú, innen sínen vagyok, legalábbis ezt éreztem.
És akkor jött a rutin, a szívből szóló belső hang:
A cipőboltban is úgy van, hogy felpróbáljuk a cipőt, nemde? Na én kirakattam az összes modellt és megfogdostam őket. Emberünk furán nézett rám. De hát már csak kipróbálom, milyen a fogása, nem? Éreztem a glóriát a fejem felett, ahogy otthon belépek az ajtón. Már megvolt az érzés is. Esküszöm élveztem. És ekkor már rám szegező tekinteteket érzékeltem. Nem baj, hadd nézzenek. Nehezen, de kiválasztottam. Ezután kérdeztem rá az árra. Jó lesz, hurrá, szuper……szinte éreztem a büszkeséget, elégedettséget, hogy mit nekem kilincs projekt. Nincs lehetetlen.
Ekkor emberünk kitette a dobozból az összes alkatrészt és mutatta, hogy megvan benne minden. És akkor hopp, valamiért beugrott, egyből jött a mechanizmus, hogy át akarnak verni, mert nő vagyok: én egy kilincsért jöttem, mi az anyámért kéne kettőt megvenni…..csak azért mert kettesével van csomagolva??? És jött emberünktől a megváltó és empatikus mondat, mosollyal a szája sarkából:
„Higgye el hölgyem, jó lesz ez így.”
Zavarodottan fizettem, azzal az érzéssel, hogy hagytam magam átverni…… nem mondom, hogy nem láttam mosolyokat mögöttem, bennem csak az munkált, hogy mielőbb elhagyjam a helyszínt.
Majd beültem az autóba és hirtelen beugrott….ott és akkor a Mariana-árok mélységig süllyedtem…….. És jött a sivatagi, gondolatmentes én….hogy úristen de szőke nő vagyok. És ekkor hirtelen előbújt a mentőötlet, azaz reziliens Dóra: kit érdekel, van egy remek kis kilincsem……kettő is (ami igazából egynek számít 😊) az egyik kívül, a másik belül 😊. És saját történettel is rendelkezik 😊. Na ezt csinálja utánam bárki!
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásainkat itt olvashatod:
Legutóbbi hozzászólások