Gondolom mindenki tudja, hogy mire gondolok, amikor azt érzem, hogy ez a világ a „bölcsek bölcsességeinek” világa lett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokszor vagy a kelleténél többször nem tudok azonosulni ezeknek a tartalmával.
Egyszer arról adnak bizonyosságot, hogy mindenki rosszul gondolkodik, másszor meg magyarázhatókká válnak ezek az idézetek. Persze, kivéve engem. Ez mind szép és jó, viszont egy a baj…. hogy
nem nyújtanak megoldást semmire!
Pedig igazából erre vágynánk! Valamilyen könnyed megoldásra, ami igazolja tetteinket, igazolja, hogy nem hibáztunk. De ettől még ott a kérdés: tényleg ezt mondta és tényleg ő? Mert lássuk be egy híres celeb sokat dobhat egy bejegyzés népszerűségén. Lehet, hogy egy-egy bölcs bejegyzés után, még a szerzője is felnyög!
És egyik pillanatról a másikra szembejött velem az a bölcsesség, amit meglepően igaznak találtam. Nem indokol, nem nyújt megoldást, nem filozófus, nem celeb mondta, csak egy egyszerű tény egy számomra hiteles ember szájából. Egy olyan hiteles ember szájából, aki nap mint nap találkozik a fájdalommal, keserűséggel, ugyanakkor látja a felépülést és továbblépést is.
Ő egy ápolónő.
Ő látott el a legnehezebb időkben, aki hitet adott abban, hogy van út és annak csak jó lehet a vége. Pillanatok alatt értékeltem át a helyzetemet, a lelkemet és tettem félre az önsajnálatot. Rájöttem, hogy ami segítséget kapok azzal élnem kell, mert az égvilágon senki sem fogja helyettem megoldani a gondjaimat. Hiába szeretném hinni, hogy csoda történik,
a csoda én magam vagyok!
Így hangzott a bölcsesség:
„Vidd ki a problémádat a piacra, egy szabály van, hogy ha elcseréled, mindenképpen át kell venned a másikét! Biztos vagyok benne, hogy a sajátoddal fogsz hazajönni!”
És tényleg! Nem akartam semmi mást, csak visszakapni a korábbi életemet, azon a szinten, ahogy éltem. Látni, ahogy fejlődik a közös életünk… Újra bosszankodni olyan dolgokon, amelyek eltörpültek már ott bent. Hirtelen nem lett fontos a vásárlás, egy újabb kütyü, csak az, hogy akiket szeretek és fontosak nekem, velem legyenek.
Átértékelődött minden…
Sokkal szebben süt a nap, és örülni tudok a viharnak, az első lépésnek. Hirtelen nem akarok mindenre okokat keresni, nem akarok bölcsességeket. Nincsenek miértek. Csak és kizárólag megoldandó feladatok vannak! Szembejött velem, hogy nem kell tökéletesnek lennem, mert nem is lehet minden az. Nem kell állandóan görcsölni, hanem
meg kell élnem a pillanatot.
Nem másoknak kell megfelelnem, hanem jól kell éreznem magam a bőrömben. Nem érdekel már a kritika, a csomó „jó tanács”. Már az sem érdekel, hogy a normalitás mércéjét lehet, hogy nem fogom megütni. Kezdem érteni a tanítást! És tényleg nem cserélnék már soha senkivel batyut, pedig előtte gondolkodás nélkül kimentem volna a piacra…
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásainkat itt olvashatod:
Legutóbbi hozzászólások