Igen…..ez az a kérdés, ami megfogalmazódott bennem, abban a pillanatban, amikor az egyik patinás szolgáltatónál végig hallgattam egy ügyintézőt. Fiatal, lehet, hogy mosolygós máskor – bár a maszktól nem látszott –, viszont most a hangjából a lenézés sütött. Szinte percről-percre változott át szépen lassan a hozzáállása….főleg amikor rájött, hogy
nem a 70 körüli ügyfél a hülye.
Valószínűleg nem sok gond volt ezzel a tanult kollégával, aki mintegy 30 perces oktatófilmnek is beillő stílussal oktatott…..csak a modora hibázott, az
embersége és a tisztelete az idősebbel szemben.
Már kacarásztam magamban….. akkor is, amikor tudatosult bennem, hogy addig nem kerülök sorra, amíg a néni meg nem érti, amit „oktatnak” neki.
Az oktatás témája a következő volt: „Nem kell ezért személyesen bejönni! Sokkal könnyebben intézheti ezt otthonról! Akkor nem veszélyezteti önmagát!” Nem kétlem, hogy csupán a jóindulat szabadult ki ügyintézőnkből, bár a másik három pultnál senki sem foglalkozott ügyféllel és többször epésen ki is pislogott társaira. Maga a művelet 2 percig tartott… volna… De úgy döntött újabb otthonról intézés, újabb pihi, tehát a néni megtanulja ha fene-fenét eszik is!
És akkor elindult a cunami:
„- Csak a PIN-t kell hozzá beütni a kinti gépen! Mindent kiír utána!”
„- De otthonról is csak a HAZ kód, majd számlaszám, majd a jelszó!”
„- De még egyszerűbb a QR-kód, és…”
Kedvesen mosolygó nénike többször – számoltam, kilencszer – próbálta elkezdeni mondandóját, mégpedig
„Kedves!” megszólítással.
Minden esetben letorkolták. Hol a „tessék várni, míg befejezem!”, hol a „Nem olyan nehéz ez, mindenki meg tudja tanulni!” mondattal. Szépen lassan peregtek a percek. Látszott néninken, hogy már egyre kellemetlenebb számára a helyzet, de hallgatott. Ő még tudta, hogy nem szólunk bele más mondandójába, főleg akkor, ha erre felhívják a figyelmét!
Hihetetlenül tiszteltem a tartásáért!
Az is észrevehető volt, hogy úgy érezte, kínaiul beszélnek hozzá… de ő töretlenül próbálkozott fenntartani az érdeklődést. Többször elgondolkodtam, hogy helyreteszem a kishölgyet a plexi mögött, de tekintve az ügyfél tartását, kíváncsian vártam a megoldást. Mintegy 20 perc után, amiben röpködtek a szakkifejezések, egyszer csak csend lett.
Az idős asszony bájos, mosolygós szempárja önmagáért beszélt, mert ezt mondta egyszerűen:
“Köszönöm, kedves! Nagyon sokat fáradt velem, de ha hagyta volna, hogy elmondjam, akkor tudná, hogy feleslegesen pazarolta az idejét rám! És bár megpróbált, gyorsan, kicsit türelmetlenül, bevezetni ezek rejtelmébe, felesleges volt. Nincs számítógépem, WIFI-m, és okostelefonom!”
Sokat elmélkedtem a tiszteletről, az idősek és egymás elfogadásáról. Úgy gondolom, hogy van mit tanulnunk tőlük. És ha már itt tartunk: a kioktató hölgynek, – aki úgy nézett a nénire, hogy látszott, hogy hülyére veszi – üzenem:
„Na, ki a hülye?”
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásainkat itt találod:
Legutóbbi hozzászólások