Forrás: Pexels

Forrás: Pexels

Napjainkban a „serdülő” szó egyet jelent az „ördög” kifejezéssel, így minden ilyen korú gyermek szülei az „ördögűző” szerepével egyesülnek. Legyünk őszinték, vannak olyan szülők, akik szerint: „Minden rendben a gyerekkel!”  felkiáltással mintaként szolgálnak. Ilyenkor érdemes megfigyelni azt,  hány ráncot próbálnak eltüntetni a sminkjükkel. Legalábbis ők úgy gondolják, hogy ez lehetséges. És van az őszinte szülőtípus, aki a „Feladtam!” felkiáltással éli meg a mindennapokat. Érdekes módon, kevesebb ránc tarkítja az arcukat, de tény, hogy ezt kompenzálandó minimum futnak vagy jógáznak. Na, én azt gondolom, hogy ebbe az utóbbi kategóriába esek. Naponta őrlődve futok és teszem gazdaggá a sportszergyártókat. Minden kilométernél lepakolok egy gondot, hiszen hajrá, holnap újat kapok. Nem, nem az én gyermekeim rosszak, sőt… Őket idézve:  „A világ nincs rájuk felkészülve, és mivel a világhoz tartozom, én sem.” Ez azt jelenti, hogy akkor senki sem tudja őket megérteni?

A napokban egy fontos gondolattal lettem gazdagabb serdülő gyerekem által. Nyilvános helyen, ahol senki sem láthatott, táncra perdültem és remeknek nem nevezhető módon énekelni kezdtem (szerintem gyönyörűen :-).) Ekkor tragédia történt! Bekanyarodott korosztályom két hölgy tagja, akik nem elítélendő módon csatlakoztak hozzám. Szinte velük együtt, serdülő gyermekem is feltűnt a folyosón. Csendesen mellém lépett, és csak ennyit súgott: „Nem ciki! Már megszoktam, hogy úgy viselkedsz, mint egy tini! De ők?” (háááát, olyan felszabadultan örültem, mint egy tini! Ezek szerint észrevette, mennyivel jobb a mozgásom, mint nekik :-)). De ekkor jött a hidegzuhany:” Azt hittem, hogy csak te vagy ennyire gyerekes! Elfogadtalak ilyennek! Tedd ezt te is Velem!”

Ekkor megvilágosodtam! Ki nevel kit? Biztos, hogy mi neveljük őket? Csak hozzájuk kell türelem? Csak mi nyelünk? Van még mit tanulnunk tőlük, ha mást nem azt, hogy az őszinteség célravezető szüleink nevelésében, még ha fáj is. Nem mérlegelik, hogyan árnyalják véleményüket, csak kifejezik a maguk lobbanékony módján. Az igazság fáj, de rövidebb ideig, mint a hazugság.

Ők igazi tükröt tartanak elénk, és nem biztos, hogy csorbul a felnőtt szerepünk, ha belenézünk és elismerjük azt, hogy ez a pimasz megjegyzés telitalálat volt.

Gyereket nevelünk, vagy ők minket? Kíméletlenül őszinte gondolatok.