Forrás: Unsplash
Ez a mondat akkor hagyta el a nagyobbik gyermekem száját, amikor a kovalens kötés találkozott a mit tudom én mivel. A kisebbik gyerekem is csatlakozott az előtte szólóhoz: „Ja, matekból is olyat vettünk, aminél már a kérdést sem értem!” És ekkor jó anyaként részleteztem, ahogy a szüleim is tették: „annyi de annyi víz lefolyik még a Dunán….mi lesz, ha gyógyszerész akarsz lenni, vagy könyvelő?” És, amikor felnéztem a könyvből, két csodálkozó szempár meredt rám. És benne volt a szemekben a kimondatlan kérdés: „viccelsz”? És abban a pillanatban éreztem, hogy átragad rám gyermekeim kérdő tekintete.
Elég volt! A hócipőm tele van azzal, hogy este 10-kor még tanulunk!
Elég volt abból, hogy a gyerekeimnek a sportról kellene lemondaniuk, mert különben nincs idő tanulni. Elég abból, hogy nincs elég idő a gyakorlásra, magyarázatra. És elég abból is, hogy a tanárnak is elege van, mert meglepő módon ő is ember, és az iskola intézménye, ahogy a gyerekek nevezik: „egyre nagyobb gáz!”
Hagyjuk már, hogy melyik nemzedék okosabb, és ezért egyre elérhetetlenebb célokat tűzünk ki gyermekeink elé. Gondolkozott már azon valaki, hogy minden ember értékes, és nem a papírja dönti el, hogy mennyire?
A fene essen azokba, akik az iskolai követelményeken keresztül akarják kirekeszteni, szelektálni, esetleg előre determinálni a gyerekek sorsát.
Lázadó lettem én is. Főleg, amikor megláttam azt az ominózus matek példát, aminek megoldására a családot hívtuk össze, és lányos zavarunkat csak az enyhítette, hogy a nagyobb lányunk már túl volt ezeken a példákon és tudott segíteni. Itt szeretném megjegyezni, hogy mindkét gyerekem jó tanuló……. és mégis külön matek órára járnak…., és tudom, hogy sok más tanulónál is a külön tanár a megoldás.
És aki nem tud fizetni? Merül fel a kérdés. Igen, a válasz az egyszerű: „egy-egy vizsga előtt sokat kell templomba járni….” De, ami a legrosszabb, hogy a gyerek magáévá teszi azt az érzést, hogy ő hülye! És ez mélységesen felháborít, hiszen ez a fogalom már bélyeggé növi ki magát.
Később a sikeresség dönti el, hogy majd poénkodunk-e azon, hogy milyen hülye voltam ebből-abból a tantárgyból, vagy már akkor tudtam, hogy esélyem sincs? Egyszer egy angliai ismerősöm tette fel a kérdést, aki az oktatásban dolgozott: „Nálatok mindenki matekzseni?”, – pedig csak egy érettségi feladatsort nyomtam a kezébe annak szemléltetésére, hogy miért igényelnek a gyerekek borsos árakért magántanárt. És igen, többször elszabadult bennem is a gondolat, hogy szarok rá, hogy hányas, de… mi olyan társadalomban élünk, hogy már 4., 6., 8. osztályos felvételi meghatározhatja a gyerek előremenetelét! Nem az számít, hogy beszélsz-e angolul, hanem, hogy van-e róla papírod…..
Nem tudom, hogy melyik másik szakmában fordulhat elő az, hogy minél régebben dolgozol egy szakmában, annál több továbbképzést kell végig csinálnod, hogy bizonyítsd, hogy értesz hozzá. Azt azért szeretném tudni, hogy azok, akik erről döntenek, hány matekpéldát oldanának meg (matektanár kizárva), hány kovalens izét kötnének oda ahova én gondolom.
Láttak már egyáltalán gyereket? Sőt kérdés, hogy van-e sajátjuk?
Igazán elbeszélgetnék velük, amikor én a hatodik XY anyagot próbálom kijegyzetelni és elmagyarázni, hogy megtarthassam a munkám, miközben gyermekeim egy másik tananyagból próbálnak hajrázni.
De szép is amikor együtt a család! És szeretném jelezni, hogy a hétvégi házi feladat is csak arra jó, hogy elhatalmasodjon „az utálom az iskolát érzés” a gyerekeken.
De vajon ki dönti el és mi alapján, hogy ki a hülye és ki nem? És igen! Hiszek abban, hogy mindenkinek joga van hülyének lenni, és ebben választani. Hiszen mindenki boldoguljon abban, amit szeret….
De abban is hiszek, hogy sokkal kevesebb „hülye” ember lenne, ha a tanulás élvezet lenne gyermekkorban és nem béklyó. Mert alapvetően tanulni jó dolog!
TOP10 írásainkat itt nézheted meg!
Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.
Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.
Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:
http://pontblog.hu/portfolio/somhegyi-dori-nem-ertem/Az iskola által fontosnak vélt dolgok biztosan hasznosak?
Legutóbbi hozzászólások