Forrás: Unsplash
Minden fórumon találkozhatunk ezzel a témával. Nem tudom ki hogyan éli meg ezt a problémát, melyik oldalra áll. Én az „egészséges” oldal hívői közé tartozom. Azaz minden, ami jólesik, finom és nem mesterséges az jöhet. A nagypapám mindig azt mondta: „Szarok erre a sok hülyeségre, amíg jól érzem magam!” Majd a szalonna és lilahagymás kenyér kombó elfogyasztása után kisétált a kertbe és tovább ásott, ültetett. Érdekes módon nem volt túlsúly gondja és izületi problémája sem. Sőt vírus is ritkán támadta meg, bár ebben a pálinka is nagy szerepet játszhatott, amit saját alapanyagból készített.
Hát egy szép napon úgy gondoltam, hogy férjemet bevezetem a bio étkezés gyönyöreibe, annak ellenére, hogy ő kifejezetten a nagypapám “fan-jaként”, minden ilyen „sz..t” eddig elutasított.
Tehát egy ködös, depresszív szombat reggel megkörnyékeztem, milyen csoda tasakos ételt vettem, ami a jövőben tökéletes reggeliként kerülhetne fel a palettánkra, ha neki is ízlik. Az első, kissé elutasító, de nem sértő grimasz után persze még nem adtam fel. Felajánlottam, hogy választhat a vizes vagy tejes variációból illetve gyümölcsös vagy csokis csodákból.
Reakció nélküli, merev arckifejezéséből
arra mertem következtetni, hogy most kell ütnöm a vasat, mert talán engedi a formálást. Elkezdtem részletezni, hogy milyen rendkívüli tápanyagok vannak benne! Ja és nem kell rágni :-D! Ugyan azt nem tudtam, hogy ez utóbbi miért is jó, de jól hangzott! A gyerekek imádják, és hát nem utolsó sorban én is! Leveszi a terhet a vállunkról, nem kell küzdeni a szabadnapjainkon a reggeliért! Éppen elég az ebéd mizéria!
Egyszer csak megláttam a tekintetében a pillanatnyi enyhülést…. ezt kihasználva, odatangóztam kedvesem elé és egy csodálatos bögrében elkészített csokis-tejes reggelivel… és tudtam, ahogy rám nézett, hogy szeret, mert ezt a bögrét, ezzel a kinézettel, sosem vette volna a kezébe. Rám mosolygott (ma már tudom, fintor volt).
Nagy levegőt vett, éééééééésssss……..majdnem megfulladt!
Ugyanis e bio csoda felragadt a szájpadlására, amely abban a szent pillanatban diszkrét öklendezésre késztette. Rövid ötperces agonizálás után – aminek egy gyorsan érkező pohár víz vetett véget -, egy igazán kedves, már-már költői hasonlat hagyta el drágám száját:
„Akár a sitten!”
És az imént elkövetett hiba kiküszöbölésével, újabb kanállal vette magához a sittesnek titulált táplálékot. De már kisebb adagban, gyorsan lenyelve, hogy ne legyen ideje feltapadni a szájpadlására….és csodák csodájára már az ízvilágban is fel tudott oldódni……majd megkérdezte – „Kicsi, mennyit adtál ezért a borzalomért?”
És ekkor felelőtlenül, figyelmeztettem arra a tényre, hogy nagyapáink idejében volt olyan időszak, hogy csak ezt tudták enni és mégis milyen egészségesek voltak!
Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem adhatom fel! Küzdenem kell!
A kevesebb munkáért, a könnyebb megoldásokért, és a bio és egészséges ennivalóért! Hiba volt! Mert férjem csak ennyit mondott: „-Édesem, mi az hogy bio? Ezen a levegőn? Röhejes!!!!… de észrevetted, hogy ez egy zacskóban van és hosszú lejárati idővel vásárolható? Ja és nagyapáink ilyet még bosszúból sem tálaltak volna elénk!”
Megsemmisülten néztem, ahogy ezek után a konyhába robogott és reggelit készített nekünk, miközben csöndesen röhögött. Ma már tudom, hogy rajtam…. mert a kása utóhatása az volt, hogy
ráragadt a bögre belső falára,
amit csak kínkeservesen tudtam lerobbantani onnan mosogatás közben. Azt hiszem, megértettem a leckét….
TOP10 írásainkat itt nézheted meg!
Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.
Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.
Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:
https://pontblog.hu/portfolio/somhegyi-dori-kavecukor/Roziéknál a hétvégi reggeli rendhagyóra sikeredett. Lássuk miért is? 🙂
Legutóbbi hozzászólások