Nagyon sokszor futok bele abba az érzésbe, hogy az ünnepek, már nem ünnepek. Amikor belépve a multikhoz azt látom, hogy a szüreti dekoráció mellett, a koszorúk sorakoznak, már furcsa érzést kelt bennem. De egy jól sikerült szüreti bál után, sokáig érezhetjük, hogy szükségünk lehet egy csodálatos koszorúra… Az is igaz, hogy halottak napja után jól eshet egy kis szüreti buli, búfelejtőképpen…
minden csak hozzáállás illetve túlélő technika kérdése. De,
amikor ezek mellett az adventi koszorú is megjelenik, már furcsán érzem magam.
Igaz egyből kijózanodtam, amikor egy abszolút előrelátó hölgy döbbent bámulásomat azzal törte meg, hogy arrébb lökött és egyszerre vett magához két halottak napi és egy adventi koszorút. Mély gondolatok suhantak át a fejemen a szeretetről, neveltségi szintről, de ez ma már normális, hiszen jönnek az ünnepek. Az is gondolom mindenki számára érthető, hogy sok legyen és olcsó. Mindegy, hogy mi! Mert a lényeg…
nem a szeretet, hanem a mennyiség!!!
Még minőségről sem beszélhetünk, hiszen a műanyag jó, mert jövőre is eláll.
Közben záporoztak felém kéretlenül, az információk, hogy Bélának mit kell keresnie az újság alapján. Kis kitérőként megjegyzem, Béla sz@rt a hozzá intézett infókra, mert a tévék lekötötték a figyelmét. Mivel a dobhártyám beszakadni kezdett, így fokozatosan távolodva még megtudtam, hogy az a hülye gyerek nem érdemli meg azt a sz@rt! Utálják a sógorékat és nekik is venniük kell valamit, mert azok is vesznek valami sz@rt. Na, de ők is valami ilyesmit fognak kapni, de csak 15.000-ért, mert annyiért vásároltak a múltkor. Ja, hogy a kölyköknek is kell valami? Na és itt döbbentem rá, hogy ez újra a „hajrá karácsony érzés”, mert: annak a „dagadtnak” mit? Hülye is, ja és a nevét sem tudjuk! Egy évben egyszer találkoznak.
Majd erre meglepő módon leemeltek egy körömlakk szárítót, jó lesz ez felkiáltással. Mire? Sosem tudtam meg! Érdekelt volna, hogy ők tudják-e, hogy napjaink egyik haszontalan minőségi termékét szorongatják, hogy az a… is kapjon valamit.
Amikor elveszítettem őket szem elől, akkor döbbentem rá, hogy míg én a hétvégi ebédhez keresek élelmiszert, addig a többiek már karira vagy háborúra készülnek. Mindig meglepett, amikor csak azért ajándékozunk, mert elvárás. És meglepő módon én úgy gondolom, hogy
nem, nem az! Ez nem kötelező senkinek! Szeretni lenne az! Tisztelni, megismerni, és csak neki szóló dolgot venni!
Élvezni a boldogságát, ami meglepő módon nekünk is azzá válik! Belülről melegít! Nagyon jó érzés! Olyan, ez az ünnep, már most, mint egy hajsza. Ugyanakkor mindenkinek tudnia kellene, hogy mi tesszük azzá. Senki sem kötelez arra, hogy három tévével egyensúlyozzunk hazafelé. Hogy a bankok éves bevételének a felét megtermeljük az áruhitelek által? Ja és még egy gondolat… amikor mindegy csak kapjon valamit érzéssel ajándékozunk, nézzük-e az arcát??? Elvárjuk, hogy örüljön??? És felmerül a gondolat egy percre is, hogy ő mit erőlködik, hogy ne látszódjon rajta semmilyen érzelem???
És a december 27-e egy csoda a boltokban! A visszaváltásra váró sorok kicsit megmutatják, hogy mennyi értelme van az esztelen ajándékozási mániának.
Kérdem én, nem lehetne egyszerűen csak szeretni???!!!
————————————————————————————————————————————-
Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.
Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.
Hasonló tartalmú írásunk itt olvasható:
Legutóbbi hozzászólások