Forrás: Pexels

Az ember azt hinné, hogy nekünk tiniknek nem az lenne a dolgunk, hogy azzal foglalkozzunk, hogy a fiúknak és a lányoknak mit szabad és mit nem szabad tenni az órán. Eddig én is ezt hittem, mígnem az egyik tanárom fel nem hívta a figyelmem arra, hogy a fiúk az ő óráján gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, míg a lányoknak  azt kell csinálnunk, amit a tanár mond. De ez a diszkrimináció még mindig nem volt elég a tanárnak, mert a fiúknak jobb jegyeket is ad, mint a lányoknak. Mivel én úgy lettem nevelve, hogy a lányok és a fiúk egyenrangúak, nem hagytam, hogy a helyzet jobban elfajuljon, így amint lehetett, tájékoztattam erről az osztályfőnökömet.

Az osztályfőnököm segíteni szeretett volna a diákjainak, ezért  a következő órán megkereste a tanárt, és jelzésemnek megfelelően közölte vele, hogy megkülönbözteti a fiúkat és a lányokat, amit az osztály elég igazságtalannak tart. Ezek után azt hittem, hogy minden majd egy igazságosabb mederben folyik majd, amíg a tanár a következő órán meg nem szólalt: „Következő órán a fiúk megint programozhatnak, a lányok pedig folytathatják a gépelést!” Na, ezt megint nem hagyhattam! Szóvá tettem egyből az órán, mire a drága tanár burkoltan lehülyézte a lányokat. Ekkor újra megkerestem az osztályfőnököt és jeleztem felé ezt, a számomra megbocsáthatatlan tettet. Ő újra beszélt a tanárral. Természetesen a tanár az osztályfőnök közbenjárását semmibe vette, és továbbra is minden órán ugyanaz történt. A fiúk programoztak, a lányok szöveget gépeltek. Egy kis idő elteltével azonban beállt a változás. Egy szép napon úgy döntött, hogy talán egyenrangúnak fog tartani minket (legalábbis az óra első 5 perce ezt sugallta), ezen óra fénypontja az volt, amikor kimondta a bűvös mondatot: „A mai órán a fiúk és a lányok is gépelni fognak :-).” Teltek-múltak a napok, a hetek, de mi véleménykinyilvánítók nem tudtunk belenyugodni ebbe. Megint szóvá tettük, de most szemtől-szemben, hogy kezelje már a lányokat is egyenrangúan, mert ez így eléggé igazságtalan. Akkor az alábbi választ kaptuk: „Jó, nem kell dumálni, folytassátok a szövegszerkesztést, a fiúk pedig folytassák a programozást!”.

Ha nem lesz változás, legfeljebb sztrájkolunk a lányokkal, vagy a minisztériumba felvetetjük a gépelést az érettségi tantárgyak közé :-).

 Az Alaptörvény is kimondja, az oktatásban mégsem működik? Felháborodás vagy felbátorodás?