Csillogó szemű, öntudatos fiatal nő fogadott egy szép őszi napon. Hogy ki ez a fiatal nő? Bodnár Lilinek hívják. Miért kerestem meg? Mert „csak úgy” írt egy könyvet 19 évesen és gondoltam érdekes lehet miért csinálta. Szóval feltettem neki egyszerűen a kérdéseimet:

Mesélj egy kicsit magadról, ki vagy Te?

Szeretem most már feltörekvő írónak nevezni magam. Igazából hobbiként kezdődött az írás az életemben. 18 éves vagyok, idén fogok érettségizni. Szeretnék elindulni a pszichológia, azon belül a kriminálpszichológia felé. Egy sérülés miatt most edzősködöm az esztétikus gimnasztikában, van egy 9-10 évesekből álló csapatom és megmaradtam csapatkapitányként a régi csapatomban is. Ha van időm, akkor kimegyek íjászkodni is. Kábé ez vagyok én.

Írtál egy könyvet. Hogyan csináltad?

Ez a könyv 1,5 éven keresztül készült, véletlenül találtam rá egy Facebook fórumra.  Regisztráltam, eleinte csak olvasni kezdtem, aztán kipattant a fejemből egy ötlet és úgy voltam vele, hogy megírom. Baj nem lehet belőle, max. nem lesz sikeres. Ahogy elkezdtem írni, egyre több pozitív visszajelzés érkezett, hogy mennyire jó és hogy folytassam.

Ezt a könyvet eredetileg terápiának szántam, mert ebbe írtam bele mindent. Ha mélyponton voltam azt, ha boldog voltam azt. Eredetileg az alapszál azért készült el, mert volt valaki az életemben, aki fontos volt számomra, viszont el kellett engednem, így megpróbáltam ezt kiírni magamból.

Ezt írtad ki csekély 300 oldalban?

Igen, és hát mindent, ami éppen jött.

Akkor a történetben Te vagy Hannah. Sam, a férfi karakter…..szóval tudja az érintett, hogy ő az?

Nem tudja, hogy róla írtam. Sajnos ezzel a fiúval megszakadt a kapcsolatom. Egyikőnk sem tudja miért. Megkérdeztem egyszer tőle, hogy mi történt. Ő sem tudja. Azt mondta, hogy neki is volt egy nehéz időszaka, amin keresztülment és akkor sok embertől elfordult, bezárkózott. Azt sem tudom, tudja-e, hogy írok, mert amikor még jóba voltunk, említettem neki…. de nem tudom, hogy ez mennyire maradt meg neki.

Akkor ez egy viszonzatlan szerelem?

Mondhatni.

Hogyan tud ez a könyv kapocs lenni, ha lehet kapocs?

Hát nem tudom. Szerintem arra sem állnék készen, hogy odaálljak és megmondjam neki, hogy ezt egyébként ő ihlette.

Minek kéne ahhoz történnie, hogy ez napvilágra kerüljön?

Lehet, hogy pár év múlva odaállok elé és megmondom neki. Lehet, hogy pont ez kellene ahhoz, hogy végleg el tudjam engedni.

Mit kell ahhoz érezned ott belül, hogy most jött el az idő?

Nem tudom. Fogalmam sincs. Ha tudnám, már megtettem volna.

Miért írsz?

Azért írok, hogy kiírhassam magamból, amik nyomják a lelkemet. Azért is, hogy aki olvassa az egy picit bekerüljön egy olyan világba a szürke hétköznapokból, ahol ki tud kapcsolni.  Szóval igazából nem is azért csinálom, hogy több ezren vagy millióan láthassák és hírnevet kapjak. Ez nekem arról szól, hogy aki olvassa az is jól érezze magát arra a pár percre és én, aki írja, megnyugodhassak.

Honnan jönnek a gondolataid?

Őszintén, nem tudom. Volt olyan, hogy a híradóban láttam egy elmegyógyintézettel kapcsolatos tudósítást és abból jött egy ötlet, ami érdekes lehet az egyik történethez.

Dús a fantáziavilágod?

Mondhatni. Szeretek olyan témákkal foglalkozni a történeteimben, amiket az emberek inkább elhallgatnak és úgy tesznek, mintha nem léteznének. Ilyen például egy családon belüli erőszak is, mindegyik történetemben próbálok ilyeneket megjeleníteni.

Tehát kihangosítasz valami olyat, ami tabutéma?

Szeretek ilyeneket csinálni. Ettől alapból kap a történet egy pluszt, amitől nem lesz klisés. És végre valaki beszél róla.

Miben vagy más, mint a többi író?

Őszinte, talán ilyen tabuk nélküli író vagyok. Hát….én csak azt tudom mondani amit magamon tapasztalok. Nem tudom, hogy a többi író hogy van ezzel, de mindegyikbe beleírom önmagam. Pont ezért valamilyen szinten egy képet rólam is kapnak az olvasók, még ha nem is gondolják, hogy én vagyok. Az életem egy darabját is belerakom minden egyes történetbe.

Ismersz még valakit, aki tabuk nélkül ír?

Ha nem teljes történetet, de édesanyám. Ő eléggé őszintén ír mindenről, ami eszébe jut (szerk. – Őze Ildikó/Balassa Rozi írói álnéven a Pontblogon). Sokban hasonlít a habitusunk is, meg sok mindent hasonlóan látunk. Tőle örököltem, hogy merek kimondani bizonyos dolgokat, amiket más nem. Igenis odamondom a véleményem. Talán még a stílusunk is megegyezik.

Van írói példaképed? Kitől merítesz ihletet?

Elle Kennedy-től, ő egy kanadai írónő, akinek nagyon szeretem a könyveit. Humorosak, van háttértörténete, ő is megjelenít olyan dolgokat, amelyekről nem beszélnek az emberek. A kedvenc könyvsorozatomban például megemlít családon belüli erőszakot, alkoholizmust, betegséget.

Szerinted milyen képességgel rendelkezel, hogy ilyen jól át tudod adni azt, ami benned van?

Nagyon jól bele tudom magam képzelni mások helyzetébe és az érzelmekre nagy hangsúlyt fektetek, pont ezért szerintem sokkal személyesebb tud lenni egy adott írás. Leírom, hogy egy adott karakter pontosan mit érez az adott szituációban és nemcsak elmondom, hogy szomorú volt, hanem kicsit jobban kifejezem, hogy azt a szomorúságot pontosan hogyan élte meg testileg, lelkileg, fejben hogy rakta magát össze, hogy jobban legyen.

Te ezeket honnan tudod? Megélted, átélted vagy még átélésre váró érzelmek?

Sok könyvet olvastam a 18 év alatt, nagyon szeretek olvasni. Úgy gondolom, minél több könyvet olvasunk el, nemcsak a szókincsünk bővül, hanem annál több embert is megismerünk ezáltal. És nyilván azokból is így tapasztaltam, hogy melyik író mit hogy ír le, de elsősorban magamat írom bele. Legtöbbször a női főszereplők főleg az én karakteremet/érezelmeimet kapják meg, de azért biztos hülyén hangzik így 18 éves fejjel: „éltem meg dolgokat”. Nagyon sok ember nekem öntötte ki a lelkét és abból is merítek, hogy bizonyos szituációkat hogyan tudtak megélni és abban hogyan érezték magukat. A külső behatások és a tapasztalatok is befolyásolják, hogy ezt mennyire komolyan tudom megírni és mennyire hiteles az adott érzelem.

Ha tipizálni lehet az írói stílusodat, melyik kategóriába esik?

Fogalmam sincs. Szeretnék minél több típust kipróbálni. Eddig a romantikus kategóriát írtam a legtöbbet, viszont nemrég elkezdtem egy science fiction történetet. Több ilyen van, nem tudnám tipizálni. Az biztos, hogy mindegyik történetbe kell egy kis romantika. Később biztosan kialakul mi is pontosan az én stílusom.

Tegyük fel, hogy bemész egy könyvesboltba….megtörtént már ez?

Meg.

Milyen érzés volt, amikor ott láttad a könyvedet a többi nagy író könyvei között?

Leírhatatlanul boldog voltam. Őszintén, még mindig nem dolgoztam fel. Nem hiszem el, hogy tényleg kint van és vehető.  Már dedikáltatni is jöttek hozzám és nem tudtam még feldolgozni, hogy ez tényleg így van.  A szüleim nélkül nem jutottam volna el ideáig, úgyhogy nekik nagyon sokat köszönhetek a támogatásukat, azt, hogy mellett voltak.

Amikor megjelent a könyved és bementél a suliba….. ott mi történt?

A mostani legjobb fiúbarátom nagyon büszke volt rám. Gratuláltak olyanok is, akikkel évek óta nem beszéltem, sőt megkockáztatom, hogy van, akivel életemben egy szót nem beszéltem. Az osztályfőnököm és 3-4 tanárom jött oda gratulálni, az osztálytársaim közül is páran odajöttek és elmondták, hogy büszkék rám. A barátaim támogattak nagyon sokat, akik végig kísérték ezt az egész folyamatot.

Mi volt a legnagyobb meglepetés, amivel találkoztál a könyved megjelenésekor?

A legnagyobb meglepetés az volt, amikor egy felnőtt jött oda hozzám, hogy mennyire tetszik neki a könyvem és dedikáljam. Oké, hogy a saját korosztályomnak tetszik, de hogy egy felnőttnek, az meglepett.

Szerinted 5 év múlva mit fogsz csinálni?

Az írást semmiképp sem szeretném abbahagyni. Az írás szenvedélyemmé vált, úgyhogy nem tudnék róla lemondani. Miután az edzést abba kellett hagynom, ez lett a támaszom. Hát nyilván attól függően, hogy melyik belső ágát választom a pszichológiának, azzal foglalkoznék. Szeretnék nyilván családot is, azért 5 év múlva már erősen alapítanom kéne. Az egyetemen szeretnék kicsit kikapcsolni, ráfeküdni a tanulásra, de szeretném kiélvezni a fiatalkoromat is.

Elég szép kis jövőkép. Fontos kifejezés ütötte meg a fülemet. Szenvedély. Ez eddig nem hangzott el…..

Én így érzem, nem tudnám már elképzelni az életem írás nélkül. Mivel több történetet írok egyszerre ezért elég stresszes, mert minden este kell az, hogy egy kicsit írjak., Ha nincs első két órám a suliba, akkor is valamelyik történeten dolgozom. Nem tudnám elképzelni azt, hogy ne csináljam. Szükségem van arra, hogy a lelkemben jobban érezzem magam, mivel abba írok ki mindent. Örömöt, bánatot, fájdalmat.

Szerinted mikor jelenik meg a második könyved?

Hát előbb be kéne fejezni valamelyik történetet. Ami számomra nagyon meglepő volt, van egy történet azon az oldalon ahol írok, magam sem értem hogy miért, de nagyon híres lett. Volt, aki már azért írt, hogy filmesítsem meg, azért ezen még sosem gondolkoztam, hogy van, aki már filmként is szívesen nézné.

Őszintén én már ezzel is elégedett vagyok, hogy ez az egy könyv kint van. Amikor elkezdtem az írást, sosem gondoltam, hogy eljuthatok ideáig és tényleg lesz rá igény. Nyilván jó érzés lenne, ha láthatnám kifejlődni olyan szintre, hogy mondjuk egy magyar sikerlistán ott legyen a könyv.

Hol éreznéd jól magad egy 10-es sikerlistán?

Már ha benne van, nekem már az is jó érzés. Mindegy, hogy hol. Még sosem gondolkoztam azon, hogy mi lenne az a non plusz ultra. Ha már az olvasók által ott van, nekem már az is egy jó érzés. Kifejezetten nincsenek vele céljaim, vágyaim, amik így mindenképp szeretném, hogy teljesüljenek. Az, hogy ez az egy megjelent, az is nagy dolog.

……és csillog a szemed, miközben erről beszélsz, annyira jó ezt látni…

Szeretek tenni a céljaimért.

Kiknek ajánlanád a könyved?

Nyilván mivel fiatalként írtam, a fiatalkorú 18 év körülieknek, viszont nem szeretem beskatulyázni a könyveket. Bárki, aki szereti a romantikusabb könyveket, elolvashatja kortól függetlenül.

Mit szólnál ahhoz, ha egy óriásplatkátról nézne vissza az arcképed? Milyen érzés lenne?

Nem tudom. Furcsa lenne egy busz oldalán látni magam. Lehet zavarna is. Többször kérdezték meg, hogy el tudnám-e viselni. Ha belegondolok abba, hogy egy-egy híresség min megy keresztül, hogy milyen amikor sétálsz és látod magad, odajönnek hozzád….nem viselném jól. Én ahhoz túl visszafogott vagyok, hogy ott legyek valahol nagy plakáton.

A külső mindig ízlések és pofonok. Eljutottam arra a szintre, hogy nem igazán érdekel. Vannak azok a személyek, akiknek adok a szavára, ilyen a családom, és hogy büszkék legyenek rám, az fontos. Ha bárki szembe jön velem és elmondja a véleményét, ami nekem nem tetszik, akkor mondom azt, hogy lehet továbbmenni, „séta, légzés” :D.

Az eddigi 18 éved alatt mire vagy a legbüszkébb?

Erre. De relatív, mert vannak bizonyos területek, amire büszke vagyok. Sporton belül, életem végéig emlékezni fogok, hogy egy világbajnokságon szerepelhettem, azon a napon sírtam is, amikor ott álltam a szőnyegen, ahol az egész csarnok nekünk tapsolt, ujjongott. Örök élmény maradt. Büszke vagyok arra, hogy ezt a könyvet most kiadhattam.

De ha választanom kéne, akkor a családomra vagyok a legbüszkébb. Sok ember nem mondhatja el magáról, hogy ilyen családja van, mint nekem. Nem tudnám elképzelni az életemet enélkül a család nélkül. A húgomra, az unokatestvéreimre, a szüleimre, amit letettek az asztalra.

Ha visszanézel a 18 éves-kori önmagadra egy jópár év múlva…hogy tekintesz vissza erre az időszakra?

Büszke leszek magamra. Sokáig nem éreztem jól magam a bőrömben, most ezt sikerült elérnem. A könyvet is kiadták, büszkeséget érzek, hogy sikerült elérnem. Megléptem a lépcsőfokot, hogy felvállaltam magam, megmutattam, ez vagyok én.

Mondhatjuk, hogy együtt fejlődtél a könyvvel?

Igen. Szükségem is volt rá, sőt. Mióta elkezdtem írni, nagyon sokat fejlődtem. Szeretnék segíteni az embereknek abban, hogy nincsenek egyedül egy adott problémával. Nem tabu és ne féljen ezt kimondani és segítséget kérni, ha úgy van. Sokszor jelzem is, ha csak arra van szüksége, akkor írjon, segítek.

Édesapám egyszer azt mondta, hogy az én utam az önművelés és a tudás átadása lesz…… ahogy öregszem egyre jobban látom, hogy tényleg van benne valami.

Lili kijelenthetjük, hogy Te egy jól sikerült gyerek vagy? Ki vagy békülve ezzel a kombóval, ahogy most vagy?

Most végre elértem arra a pontra, hogy jól érzem magam a bőrömben. Nagyon sokáig nem volt önbizalmam és nem igazán éreztem azt, hogy jó az, ami vagyok, nem voltam biztos magamban. Most végre eljutottam oda, hogy a külsőmmel is meg vagyok elégedve, a belsőmmel is ezt érzem. Harmóniában élek önmagammal azt gondolom.

Csillogó szemek, őszinte mosoly, energia, tisztaság…… amiben megszűnt a tér- és időérzékelésem -, ez jellemzi Bodnár Lilit, a feltörekvő fiatal írót. Én azt mondom, olvassátok, de elsősorban élvezzétek. Mindenkinek ajánlom, mert egy nagy író kibontakozásának lehetünk tanúi, aki nemcsak fantáziadús, hanem kifejezetten öntudatos és csodaszép írónő is. És nagyon de nagyon szeretnélek majd egyszer óriásplakáton is látni Lili!

 

Az interjút készítette: Füredi Dóri

 

A könyv megrendelhető: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/just-friends

Lili többi írását itt találhatjátok meg: https://darabjaim.blogspot.com/?m=0

————————————————————————————————————————————-

Ha tetszett a bejegyzésünk, közvetlenül a bejegyzés alján látható ÉRTÉKELÉS-nél fejezheted ki, mennyire, továbbá ugyanitt megoszthatod a Facebook-on keresztül is, ha jelentett számodra bármit az írás tartalma.

Az oldal alsó részében található HOZZÁSZÓLÁSOK résznél tudod elmondani véleményed, amit előre is nagyon köszönünk, hisz kölcsönösen formáljuk egymást. A fenti funkciók használatához, tájékozódáshoz a Pontblog GDPR szabályzatát itt találod.

Hasonló tartalmú írásainkat itt olvashatod:

/portfolio/mesemaraton/

Na de ki az a Gyuri?

„Mindenik embernek a lelkében dal van…”